Néhány jótanács a nyelvtörvény bírálóinak

Jómagam ugyan nem néztem a tegnapi De factót, amelyben Csáky Pál Dušan Čaplovičcsal vitázott, a fülembe jutott azonban, hogy Csáky megint alaposan lejáratta magát. Sajnos se szeri, se száma azoknak a szájhősöknek, akik nagy hévvel kritizálják a nemrég módosított államnyelvtörvényt, mikor azonban arra kerül a sor, hogy érdemben nyilatkozzanak valódi hiányosságairól, megáll a tudomány. Információim szerint Csáky sem tudott tegnap mást felhozni, mint hogy Pozsonyban nem beszélhet magyarul egykori gimnáziumi évfolyamtársával, akiből orvos lett, ha felkeresi a kórházban. Nos, az ilyen botorságokat nem nehéz cáfolni, és egészen elképesztőnek tartom, hogy Csáky ilyen felkészületlenül jár tévévitákra. Másrészt nem ő az egyetlen, aki nem talált fogást a nyelvtörvényen, hasonló tehetetlenségre már Bugár Béla esetében is láthattunk példát, aki érdemben szintén nem sokat tett hozzá a nyelvtörvényvitához.

Lássuk tehát, mik lennének azok az esetek, amelyek valóban bírálhatóak a nyelvtörvényben!

1) Az őshonos kisebbségek jogvédelme aránytalan: 2001-es adatok szerint Szepsin pl. 43,65%-os a magyarok aránya a lakosságon belül, ami 4158 főt tesz ki, a magyar nyelv tehát használható hivatalos érintkezésben. Kassán 2006-os adatok szerint mindössze 3,8%-os a magyarok aránya a lakosságon belül, ez azonban majd kilencezer főt jelent. Kétszer annyi magyar él tehát Kassán (szintén őshonos kisebbségként) mint Szepsin, nyelvüket azonban nem használhatják semmilyen hivatalos érintkezésben. És itt jön képbe az államnyelvtörvény, amely a szlovák többségnek bírságok terhe mellett az ország egész területén garantálja az anyanyelvhasználati lehetőséget. A kisebbségi nyelvhasználatot szabályozó törvény azonban csak azokra a településekre érvényes, ahol a kisebbségek aránya a lakosságon belül több mint 20%. Egy dunaszerdahelyi szlovák, aki 2008-ban költözött a városba, használhatja anyanyelvét a hivatalban, egy kassai magyar, akinek ősei évszázadok óta élnek a városban, nem. Több tucatnyi az érintett települések száma (kb. 40 olyan helység van az országban, ahol a magyar kisebbség aránya 5 és 20 % közötti, de Kassa pl. ide sem fér bele). Égbekiáltó diszkrimináció.

2)  Egy hároméves magyar anyanyelvű gyermek, felkerülvén Pozsonyba kórházba, semmiféle garanciát nem kap arra, hogy anyanyelvén érintkezhet a kórházi személyzettel (hozzáteszem, egyetlen egy tolmács kellene minden nagyobb kórházba, ennyit talán megérdemelnénk az államtól), amit az államnyelvtörvény minden szlovák anyanyelvű állampolgárnak garantál. Égbekiáltó diszkrimináció.

3)  Ha emlékművet kívánunk állítani egy költőnek, aki a mi anyanyelvünkön alkotott, s akinek érthető módon kijárna, hogy szép nagy betűkkel a mi anyanyelvünkön írjuk fel elsőként, feltűnőbben a szöveget az emlékművére (ami nem zárja ki, hogy utána szlovákul és akár németül, angolul, franciául stb. is megtegyük), nem tehetjük meg. Bírság terhe mellett kijár ez a jog szlovák anyanyelvű polgártársainknak. Égbekiáltó diszkrimináció.

4) A hallatlanul magas bírságok bevezetésével (az Európai Unióban egyedül a szlovén jogrend ismer magasabb bírságokat hasonló vétségekért) az államnyelvtörvény betartása nagyon szigorúan számon kérhető minden jogi személyen, állami szerven, egyéb intézményen. A kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény (amely, tudtuk-e, kimondja például, hogy azokon a településeken, ahol a kisebbségek lakosságon belüli aránya eléri a 20%-ot, minden fontos információ, kivált a figyelmeztető és egészségügyi jellegűek közterületen az érintett kisebbség nyelvén is feltüntetendőek) azonban semmilyen módon sem számonkérhető, magyarán: üres papírfecni marad. Ezzel egyértelműen megbomlott az arány az államnyelv és a kisebbségi nyelvek védelme között, miközben, értelemszerűen, utóbbiak jobban rászorulnának a védelemre.

Folytathatnánk holnap reggelig, de egyelőre legyen elég ennyi. Nem akarom elhinni, hogy a szlovákiai magyar pártok vezetői arra sem képesek, hogy ennyi épkézláb érvet összeszedjenek az államnyelvtörvény ellenében. Sajnos, most már késő van, a csatát Maďaričék nyerték, gyakorlatilag minden hadszíntéren. Megköszönhetjük vezető politikusainknak.