Fészek ellenes illeték és az adminisztrációs harakiri

Sebök Pál | 2020. március 6. - 13:16

Múlt év utolsó, novemberi testületi ülésén döntött Dunaszerdahely város önkormányzata az úgynevezett fejlesztési illeték bevezetéséről Dunaszerdahelyen, amely az építkezni vágyókat vette célba. A folyamat a februári testületi ülésen teljesült volna be, az úgynevezett „fészekrakó” visszatérítési szabályozás megszavazásával. Csak teljesült volna, mivel a fészekrakó téma a februári testületig már nem jutott el.

De, kezdjük az elején.

2016-ban érvénybe lépett a 447/2015-ös törvény, amely bevezette a „Fejlesztési illeték” fogalmát a szlovák jogrendszerbe. A törvény lehetőséget adott az önkormányzatoknak illeték beszedésére minden készülő építkezésnél, kivéve azokat, melyeket maga a törvény mentett fel e kötelesség alól. Ismétlem. Lehetőséget. A törvény fő célja az, hogy az önkormányzatok több pénzhez jussanak, amivel a saját községük fejlesztését tudják támogatni. A törvény határozottan megszabja milyen építkezésekre lehet kiszabni az illetéket, és azt is, milyen fejlesztést szolgáló befektetésekre kell fordítani a beszedett illetéket. Maga a törvény szabad kezet adott az önkormányzatoknak, akik maguk dönthettek arról, egyáltalán be vezetik-e ezt az illetéket, mikor vezetik be (csak az van szabályozva, hogy az év elejétől kell érvénybe lépnie, ha bevezetésre kerül), és maga az illeték magassága is az önkormányzatok döntésén múlik. Itt a törvény csak az alsó és felső határt szabja meg 5€ és 35 € között per négyzetméter.

Ezért is történhetett meg az, hogy az előző választási ciklusban ezen illeték bevezetését a képviselői testület elutasította.

Mire jó az ilyen törvény, mire jó az ilyen illeték.

A törvény előnye az, hogy lehetőséget ad az önkormányzatoknak városfejlesztésre fordítandó forrás megteremtésére. Maga az illeték előnye és célja tőkét biztosítani olyan városfejlesztési befektetésekre, amik hosszú éveken át hanyagolva voltak azzal a kifogással, hogy az önkormányzatoknak nem telik rá, vagy amelyekre szükség lesz a községek jövőbeli fejlesztésénél és növekedésénél.

A törvény értelmében az illetéket a következő célt szolgáló építkezésék és intézmények létrehozására használhatja fel az önkormányzat:

  • Gyermekgondozási intézmények
  • Szociális, sport és kulturális szolgáltatásokat nyújtó intézmények
  • Szociális lakhatás
  • Iskolaügyi intézmények
  • Egészségügy intézmények
  • Nyilvános parkok és zöldterületek
  • Helyi jellegű utak, parkolók, közvilágítás és technikai infrastruktúra

Be kell vallani, kevés olyan önkormányzat van, mely lépést tudott tartani a községe / városa hirtelen megindult növekedésével, ami elsősorban a lakosság viselkedését és igényeit változtatta. Ritkán látni, hogy az újonnan létrehozott városrészekben a lakóházakon kívül közszolgáltatási intézmények is épültek. Gondolok itt óvodákra, iskolákra, parkokra, minden olyanra, ami a lakosok mindennapi szükségleteit és elvárásait szolgálja a környezetükben. Dunaszerdahelyen a legtöbb közintézmény épülete még az előző korszakból maradt meg. Nem beszélve például a zöldterületek, parkok hiányáról, elsősorban az új városrészek területein. A forgalmi infrastruktúra fejlesztéséről és a parkolási politikáról már inkább nem is írok.

Szóval, a törvény éppen ezeket a közintézményeket, közterület fejlesztéseket és a közérdeket szolgáló létesítményeket tartotta szem előtt.

Hogy is fog ez működni a mi kis városunkban.

2020 januárjától minden kiadott építkezési engedély után köteles az építő befizetni a kirótt illetéket. Az illeték a tervezett épület padlóterülete alapján kerül kiszámításra, mégpedig:

30€ per nm lakóházak és családiházak esetében,

10€ per nm a többi építkezésnél, mint például adminisztratív, mezőgazdasági, ipari és egyéb épületeknél.

Beszélhetnénk órák hosszat arról, szükséges e egyáltalán ilyen illeték. Számolgathatnánk, elegendő pénzt húznak-e már így is ki a lakosok zsebéből, de inkább nézzük meg a legfőbb indoklásokat, amelyek elhangzottak ez ügyben.

Miért is?

  1. A város ugyan fejlődik, de az egyes városrészek nincsenek például rákötve a meglévő közlekedési infrastruktúra.

Ez tény! A novemberi testületen elhangzott a Kertváros példája. Kiépült egy kisebb falu a városunk szélén, de a lakónegyedhez nem vezetett gyalogos járda. A járda kiépítését később a lakosok a várostól követelték, ami meg is történt. A város kasszájából.

Ez a tökéletes példa arra, hogyan fizet a város saját hibáiért. Amikor a Kertváros készült, a város nyugodt szívvel utasíthatta volna a befektetőt a teljes forgalmi infrastruktúra megépítésére (utak és járdák), hiszen nem csak az autók számára fontos, hogy a városrész csatlakozzon a közúthálózatra, de a gyalogosok számára is nélkülözhetetlen, hogy a járdák vezessenek valamerre. Ebben a konkrét esetben a város akkor nem tartotta fontosnak, hogy a kertváros járdái csatlakozzanak a meglévő járdákra a Reptér utcán. Így most ezt a bakit saját zsebéből volt kénytelen orvosolni.

Ilyen és hasonló eseteket szolgálna az illeték, bár jobb lenne, ha nem a városi hivatal rossz döntéseire pazarolnánk.

  1. Kisváros akarunk maradni.

Dunaszerdahely város lakosságának száma 1989 óta nem változott nagymértékben. Ami változott, az a lakáskultúra. Sokan kiköltöztek a környék falvaiba, sokan beköltöztek a környék falvaiból. Viszont, megszerettük a családiházas életet itt a városunkban is, és ezzel együtt nőtt a családiház kínálat, mint vállalkozói befektetés. Ezzel kéz a kézben növekedett városunk beépített területe.

És akkor most jött a nagy ötlet, hogy mi márpedig kisvárosnak akarunk megmaradni. Ma, amikor már minden barát és rokon beépítette és eladta a várostól jutányosan megszerzett területeit, legyünk ismét kisváros és próbáljuk fékezni a további terjeszkedést!!! Okos döntés, nemde?

Az illeték meg majd figyelmeztetésként szolgál a városunk kapuján, egyértelműen jelezve minden betolakodásra készülő marslakónak– Dunaszerdahely megtelt! Tessék másik bolygót keresni. Sőt, másik galaxist!

Csakhogy ezzel a döntéssel az építkezni vágyó dunaszerdahelyi lakosok is a város kapuja elé kényszerülnek, mivel az illeték őket is kötelezi.

És itt jön a „fészekrakó” téma.

Már a novemberi testületen téma volt, hogy a város a „tisztavérű” dunaszerdahelyi polgároknak valamilyen formában visszatéríti az illeték egy részét. Itt a „valamilyen” szóra helyezném a hangsúlyt, mert arról a valamilyen formáról senkinek halvány lila gőze se volt! Es ahogy napjainkban kiderült, még most sincs!

Egyszerű fogalmazásban így hangzana: Fizess! És majd talán valamikor, valahogyan, valamit vissza is kapsz!

Így került az előzetes februári testületi programpontok közé a „fészekrakó” szabályozási javaslat is.

Elsődleges célja az lett volna, hogy valamiféle rendszert vigyen az illeték körül kialakult káoszba, másrészt próbálta volna indokolni, miért kell a dunaszerdahelyi lakóingatlanok esetében majdnem a maximum összeget befizetniük a városi kasszába fejlesztési illeték néven.  

Ennek az adminisztrációs harakirinek értelmét és jogszerűségét többen kérdőre vonták miután nyilvánosságra került a „fészekrakó” szabályozási dokumentum. Ez az egész illeték visszatérítősdi átláthatatlanságot vinne az egész eljárásba. Ha nem épp a káosz volt a cél, akkor nagyon kérdéses az egész folyamattal járó macera értelme.   

Ezért történhetett meg, hogy a szakbizottságokat még megjárta a szabályozási javaslat, de a februári testületi programpontok közül lekerült az utolsó pillanatban. Hogy valójában miért, az örök titok marad.

 

A tény viszont továbbra is az, hogy érvényben marad a 30 euró per négyzetméteres illeték, mint marslakók, mint dunaszerdahelyi lakosok számára, és bármilyen visszatérítés továbbra is kérdéses.

Nem lett volna mégis jobb elfogadni csak a javasolt 15 eurós összeget minden adminisztrációs harakiri nélkül?