Corto Maltese, az aranyvonat fosztogatója

Az olcsó DVD-s kincsvadászat újabb eredménye következik, tanulságul arra, hol érdemes az áruházakban körülnézni, hiszen a legkisebb is számít, ugye.

“Néha már el sem akarom hagyni a mítoszok világát, és nem tudom a való világ merre lehet”

-Hugo Pratt

 

Nem tudom, milyen utat járt be a Corto Maltese – Az elveszett aranyvonat fosztogatói című animációs film, hogy magyarul megjelenhetett, alighanem katalizálhatta a folyamatot a magyar szakemberek koprodukciós közreműködése a film elkészítésében, ugyanis a nálunk alig ismert képregényfigura rajzfilmes adaptációja talán igényel némi háttérismeretet. Hugo Pratt klasszikus képregénye elsősorban olasz és francia nyelvterületen ismert, de történeteit sok más nyelvre is lefordították, egy közülük, a Velencei mese magyarul is megjelent. Ez persze nem elég, hogy nálunk széles körben ismert legyen, pedig megérdemelné. A filmen látszik, hogy készítői nagyra becsülték az eredetit, sok mindenre csak utalnak, ami egyrészt jó, mert növeli a Corto-t körülvevő titokzatosságot, ami az egyik fő érdem, az egyedi hangulat javára megy, másrészt hátrány, mert első megtekintésre teljesen elveszhetünk benne. Az első világháború utáni Kelet-Ázsia egzotikus, ezerarcú világának ábrázolására nem áll rendelkezésre tájékoztató, összefoglaló háttéranyag, mint egy Pratt képregényben, így nem érzékeljük, mennyire képben van az író, hitelesen megidézve az izgalmas forrongó politikai helyzetet, hatalmi káoszt, titkos szervezetek, kalandor hadurak, csapongó szerencsevadászok, haldokló és születő birodalmak korát.

Corto Maltese, Pratt 1967-ben megjelent fő képregényfigurája, egy velencei tengerész kalandor, titokzatos idegenként jelenik meg a századelő világának különféle tájain, hogy ott aztán belefolyjon az eseményekbe, esetünkben a kozák hadurak, a bolsevikok, a japánpárti mandzsúriai fegyveres erők, a kínai és mongol vörösök küzdelmeibe. Mindeközben fikció és valóság határán egyensúlyoz, a karakterek egy része kitalált, más részük valós, vagy történelmi személyekről mintázott. Corto akármerre jár, megérteti magát, bármennyire is oda nem illő figura, ő a törénet gerince, a testet öltött író, aki saját világot álmodik magának. Pratt maga is világutazó volt, tapasztalatait, a megismert idegen valóságait történeteiben is megidézi és újraálmodja. Borgest már akkor csodálta, amikor Európában még szinte senki sem ismerte, módszere, hogy a valóságot misztikummal, mágiával keverje, rokonszenvet ébresztett benne.

Aranyszájú, a velencében élő vudu papnő Corto Maltese-hez intézett szavai indítják a történetet, “Te most is egy mesében élsz, ha egy felnőtt belép a mesék világába, soha többé nem lép ki onnan”, ezzel mindjárt elbizonytalanítva a nézőt, de a misztikus adalék itt maga a főszereplő, a történelmi közeg meglehetősen hiteles és hihető. A helyszín az első világháború utáni távol-kelet, Hong Kong, Sanghaj, majd a Mandzsúrián, Mongólián és Szibérián átívelő senkiföldi vasútvonalak. Oroszországban rosszul áll a cárpártiak szénája, Kolcsak admirális egy katonákkal tömött vonaton menekíti a cári aranyat. Erre a kincsre, és az általa biztosított hatalomra sokan fenik a fogukat. A különféle frakciók eltérő motivációjúak, mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti, de a bolsevikoktól való félelem laza szövetségeket is eredményez. Lazák, tehát nem feltétlenül bírják ki ennyi arany súlyát. Corto-t a Vörös Lampion kínai titkos testvériség (annyi van belőlük, hogy már az gyanús, ha valaki nem tagja valami árnyékszervezetnek) kéri fel, hogy segítsen nekik megelőzni a többieket. Raszputyin, az orosz szélhámos és régi barát-ellenség kíséretében sikerül is egy Shanghajba tartó dzsunkát szerezni, apró szépséghibája, hogy a komplett legénység a hőseinkre vadászó bérgyilkosokból áll, és ez még csak a kezdet.

A történelmi keresztmetszet az alábbi figurákat vonultatja fel:

Szemjonov kozák atamán, aki embereivel és a japánok támogatásával sokáig harcolt az előretörő vörösök ellen, nem válogatva az eszközökben.

Von Ungern Sternberg báró, a legérdekesebb figura. Arról álmodott, hogy Dzsingisz kán örökébe lépve újrateremti a mongol birodalmat, melyben a sámánizmus lesz az államvallás. Egy ősi teuton család leszármazottjaként sokáig harcolt ezügyben, elfoglalta Urgát (ma Ulánbátor), később saját emberei kiadták a vörösöknek, akik agyonlőtték, de állítólag eddigre teljesen begőzölt, az emberei csak már mint “véres bárót” vagy “őrült bárót” ismerték. Ungern Szemjonov jobbkeze volt, de 1920-ban különváltak.

Chang tábornok karaktere a korabeli Chang Tso-linnek felelne meg, bár itt vannak különbségek. Ő a japánok támogatásával volt egy rövid ideig Mandzsúria katonai vezetője, aztán pont ők bombázták le a vonatát, máig tisztázatlan okokból.

Sukhe-Bator, aki a film végén tűnik fel, egy mongol kommunista vezér volt, akit a “mongol Lenin”-ként is emlegettek. Ő győzte le végül von Ungern csapatait is.

Az elveszett aranyvonat fosztogatói-nak nincsenek igazán pozitív szereplői, egy inkább felnőtteknek szóló mese. Azt is mondhatnák ez egy Corto Maltese rajongókat megcélzó film, de akkor itt senki se nézné meg. Akkor inkább egy rajzfilm, ami kedvet csinál Corto Maltese-hez, hiszen ebben a minőségében nálam is tökéletesen bevált. Ezen felül pedig egy csodálatosan megrajzolt, hagyományos technikával készült alkotás, ami üdítően hat a sok számítógépes animáció közt. A festői hátterek, a színes karakterek, a hómezőkön zakatoló páncélvonat szörnyetegek remek hangulatot teremtenek, egy letűnt, a globalizáció első stádiumában lévő világot, ahol a vasút még a technika csúcsa, az idegen társadalmak kultúrális térképe csupa fehér folt, és ezekben a távoli országokban minden elképzelhető, sőt, az ellenkezője is.


-limpart