Ha Bugár Béla és Csáky Pál önszántukból távoznának: metafizikai ámulatkeltő és az utókor emlékezete

Minden profi sportoló pályafutásának emlékezetes pillanata az utolsó élvonalbeli mérkőzést követő búcsú a szurkolói tábortól. E pillanatok önmagukért beszélnek, ahol nincs nagyképűség, gőg vagy sértődöttség. Sportolói berkekben ez működő valóság, ahol a sportoló önmaga hozza meg döntését. A politika ölelésében fulladozó sokévtizedes pályafutások esetében ez az önkéntes döntéshozás meg valahogy nem működik. Vajon miért?

Nehéz elképzelni,  hogy a címben szereplő három évtizedes (cseh)szlovákiai magyar politikusok önreflexióból elköszönjenek aktív politikai pályafutásuktól. Pedig, bármily furcsán hangzik, pozitív precedenst teremtenének vele, még ebben az évek óta húzódó puskaporos és sorra eredménytelen választásokat kreáló időszakban is. Néhány rövid gondolat, hogy mi minden származhat(na) így meghozott döntésükből, mi mindent menthetnének még meg önmagukból:

1. Az egyéni pályafutások végén véghezvitt cselekedetek mélyen az utókor emlékezetébe vésődnek. A mérlegkészítés az érintettek feladata is kell legyen, annak kiértékelése, hogy a közélet színpadán eltöltött évtizedek után, a kialakult helyzetben - pro és contra - mi újat hozhatnak még a közösség javára. Itt nem a mások még marasztalnak, mert … és az én úgy érzem, még sokban hasznos lehetek alibizmusok mögé kellenne elbújni, hanem bátran a tükörbe nézni. Az önmagukban érzett hajtóerő tiszteletre méltó, de már kevés, főleg, ha a hajtóerő és a közösség igényei és érdekei már nem feltétlenül találkoznak; amikor az elhasználódottsági mutató túllépi a még vállalható kockázati küszöböt.

2. Pozitív példát mutatnának társaiknak és utódaiknak. A kritikus első lépés. Viszont anélkül nincs tovább! Aki elsőnek megteszi, az személyes megítélésében is nyer. Vagy esetleg a nyugdíjkorhatár a célszalag?

3. Személyes, emberi inflációjukat állítanák meg. Feltéve, hogy ez szempont egyéni történelmi nézőpontjukból. Harminc év a politika színpadán nem kevés idő.

4. A jelenlegi magyar politikai, választói törésvonalak összehúzódnának. Valljuk be, szükség lenne rá.

5. A szlovákiai magyar politikai kultúra érettségét jelentené, mégha megkésve is. A politikai kultúra fontos része minden modern politikai szerveződésnek és közösségnek, egyfajta árulkodó jel, a közösség értékrendjéről, viselkedéskultúrájáról és még számos egyéb ismérvéről.

A bölcs ember pontosan tudja mikor kell távozni a politikából. Hogy léteznek-e még bölcs emberek a politikában? Erre egyelőre nem tudni a választ.