Harminc év elteltével ismét „bársonyos forradalom” előtt állunk

Simon Zsolt | 2019. november 15. - 15:13
A kommunista rezsim kifulladásáig, 1989-ig A PÁRT számos funkcionáriusa törvények felett álló személy volt.

Olyan rendszert működtettek, amivel szemben az egyszerű halandó tehetetlen volt. Rendszert, ahol az országot elhagyni csakis pártfunkcionáriusok beleegyezésével lehetett. Szökés esetén bárkit lelőhettek, és az ilyen gyilkosságokért senkit sem vontak felelősségre. Olyan hatalmi szisztémát működtettek, ahol az „elöljárókra” tett óvatlan megjegyzés az Štb, azaz a titkosszolgálat, vagy a rendőrség könyörtelen beavatkozását vonta maga után. Igazságos pereljárásra nem volt lehetőség. 

A magánvéleményért egyszerűen osztályellenség lett bárkiből.

Enyhébb esetben is minimum szálka lett az egyszerű ember a funkcionáriusok szemében, hiszen ők döntöttek mindenki sorsáról.

A jog a hallgatásra és feltétlen egyetértésre korlátozódott.

Aztán 1989 elhozta a bársonyos forradalmat (Nem folyt vér hála Istennek!), szabad utazást, véleményszabadságot, esélyt az igazságos bánásmódra. 89’ mulasztása volt, hogy nem rendezte számláit az előtte hatalmon lévőkkel. Sőt!

Nem kevesen csupán kabátot cseréltek és Mečiar, majd Fico oldalán tetszelegtek, gyakorolták a hatalmat továbbra is.

Majd Mečiar idején ismét oda jutottunk, hogy voltak, akik törvények felett állónak hitték magukat – a „hosszú kések éjszakája”, az elhíresült mondat, miszerint „nyerd meg a választásokat, és bármit megtehetsz”, mind ezt jelezték. A köztársasági elnök fiának az elrablása, Remiáš meggyilkolása világosan mutatta, a magasan álló állami funkcionáriusok teljhatalommal bírnak.

Fico, volt kommunista párttagként, párttársaival,, valamint egykori és jelenlegi koalíciós partnereivel – a HZDS-szel, az SNS-szel és a Most-Híddal – együtt 2006 óta a 89’ előttihez hasonlító rendszert építgeti. 

Hogy miért? 

  • Mert, politikai marketingért cserébe, sikerült elkergetniük Hedviget az országból.
  • Akaratuk ellenére törvényesen megfosztani az ország polgárait állampolgárságuktól.
  • A Fico hangjához hasonlító hang eladta az országot az oligarcháknak /törvény felett állnak./
  • A bíróságok Kočner elvárásai szerint hozták ítéleteiket, és nem a törvények és igazság mentén.
  • Kuciak és kedvese meggyilkolását rendelhették meg, mert kényelmetlenek lettek azoknak, akik „magasan” vannak.
  • Az adócsaló Bašternák (kinél Fico lakott), ahelyett, hogy az intézkedő rendőrnek kifizette volna a bírságot, hívta a „barátait”, akik tüstént leállították a rendőrt, mondván, hogy ő a ,,MI EMBERÜNK.“
  • Egy közönséges, tettenért hamisító minden politikai felelősség és tudományos címvesztés nélkül gyakorolhatja tovább parlamenti elnöki tisztségét.
  • A véleményszabadság korlátozása a médiában, amiről a sajtótörvény változtatása tanúskodik.
  • Legújabban pedig a közvélemény-kutatások megjelenítésének tiltása 50 nappal a választások előtt.

Bárhogy tekintek is a fentiekre, Szlovákia elvi harc előtt áll, ahol a jó küzd a rossz ellen. Fico és koalíciós partnerei azt hiszik, hogy bármit megtehetnek, hogy érinthetetlenek. A felsorolt példák jelzik,

az egykori kommunistákkal visszamaradt azok gondolkodásmódja is, és módszereiket kiválóan telepítették jelenünkbe is.

Azt mutatja, hogy az egykor jól ismert „kommunista funkcionárius” habitusok újból köztünk vannak, mert valójában maradéktalanul el sem mentek. Hogy az ember lehet féreg, akit eltaposhatnak, ha a helyzet úgy kívánja. A társadalom többsége látja, hogy ez a rendszer rossz, akinek pedig még kétségei lennének, az olvassa el a Kočner Threemájából ömlő szennyet.

Remélem és kívánom, hogy ez a társadalom talál önmagában annyi elszántságot, hogy demokratikus viszonyok keretében visszafordítja mindazt, ami ebben az országban az utóbbi években megindult.

Az ország politikai irányultsága változás után kiált, reformokért a bíróságokon, az ügyészségen, a rendőrségen.

A polgárt kell az első helyre emelni, nem pedig a rendszert átmenteni!

A funkcionáriusok mesterkedéseivel szemben a világos és közérthető magatartások ideje van. Újra időszerű (SAJNOS!) országunk demokratikus pályára állítása.

A politika elengedhetetlen része a kompromisszum, de a tisztesség sosem lehet üzleti alku tárgya.

Ne becsüljük alá a szavazatunkat, mert a szavazatunk valóban sokat számít. És ebben a helyzetben a szlovákiai magyarok sem akarják a rossz oldalon állva Ficot védeni.