A hiba nem az ön készülékében lehet, avagy: mit ér a rántotta szalonna nélkül?

Ennyi, függöny. Persze lesz utóhang, egynéhány elemzés, mérlegvonás. Miként az utolsó pillanatig volt írott és támogató közéleti szó is.

Ismerjük az eredményt, sorra nyilatkoznak érintett politikusaink. És mintha megint valami másról beszélnének, mint ami néhány napja a szemünk előtt történt. Ami meg hótbiztos nem akar változni, legalábbis a nyilatkozók szerint, az az, hogy itt biza’ senki sem érzi magát annyira elhasználtnak, hogy ne bírná álló szekerét tovább húzni. Akkor sem, amikor a kívülről elemzők meg leírták, hogy arrafelé a lovak már elpusztultak, magyarán: döglöttek!

Tehát, kedves választópolgár, nincs miért aggódni, legfeljebb egy újabb választásokat bukik majd a közösség, aztán elérkezik a csend és hullaszag ki tudja meddig tart arany korszaka. Az egész pedig attól válik szomorúvá, hogy tényleg ilyen helyzet alakult ki. Mindez megspékelve az ilyen-olyan színvonalú online hírportálok hangoskodóinak sommás kiáltozásaival.

Holott (sokadszor kívülről elmondva) talán „csak” higgadt és sallangmentes gondolkodásra lenne szükség, és nem filmekbe illő fogadkozásokra; meg persze arra, hogy merjünk rákérdezni önmagunkra. Mert a május 25-én tartott európai parlamenti választások eredménye szlovákiai magyar szempontból teljes kudarc. Nem egy vagy két személy, hanem sokak kudarca. Miként nem kevesek tudták és tudják azt is, hogy ez az állapot nem az elmúlt héten vette kezdetét, mégis kivárták a végét, vagy már majdnem a végét. Miért? Erre először mindenki önmaga próbáljon válaszolni önmagának. Mert a régi konyhák főnökei már csak a túlélésért főznek, és, ugye, mit ér a rántotta szalonna nélkül? Mindössze ennyi maradt.

Ideje van a kiútkeresésnek, miként ideje van az új megérkezésének is.