Híd: Most a lé(t) a tét

Szlovákiában, a választások óta, új helyzet van. Ennek megvan a maga, új, logikája. Kotleba demokratikus mandátuma, illetve az egyre romló európai helyzet (nyugati gazdaság hanyatlása, euró-krízis, BREXIT, migránsok, szélsőjobb európai térnyerése, stb), fényében ez az új helyzet törékenyebb mint valaha bármikor. Immáron Szlovákia is egyértelműen menetel egy olyan társadalmi és identitás válság felé, mint ami (például) Ukrajnában két évvel ezelőtt durrant ki. Ez bizony a bársonyos forradalom utáni politikai rendszer válsága, amit részben a külső környezet megváltozása (romlása), jórészt a szlovák (nemzet)állam koncepciójából adódó feszültségek miatt jött létre.

Politikai rendszerünk arra épült, hogy a szlovák mainstream - rendszertámogató pártok - uralják a politikai teret, radikálisok a pálya körül vannak, maximum. A nyugati integrációt exkluzív módon szem előtt tartva - a NATO nem mondta, hogy ne legyen hadseregünk – egy szélesebb társadalmi kohézió megteremtéséhez szükséges hazai intézményi reformok elmaradtak.  Oktatás, egészségügy, szociális szféra, no meg a hadsereg. 

Egy állam által finanszírozott, politikai prioritásként kezelt oktatási rendszer tudta volna megteremteni a lehetőséget a középosztály – vagyis viselkedési normák, kultúrális és művelődési minták, magatartások és igények, amelyek megteremtik és működtetik az intézményeiket - kiszélesítésére. Ennek az anyagi alapjai is megvoltak egy ideig.  Ám mostanra a középosztály, és a rendszerváltás nyerteseinek egy része, gazdaságilag és politikailag is talajt vesztett, beállva a protesztszavazók közé (SaS, OLANO, Kollár, Kotleba).

Vagyis, itt (is) már az államról és annak berendezkedéséről van szó. 

Az új helyzet fényében Bugárnak igazat lehet adni: itt többé nem jobb és baloldal ötvözéséről van szó, hanem a rendszer túlélésében érdekelt illetve „protest” projektumok elválasztásáról. Az SAS és az OLANO is az, az előző azt sem tudta bejut-e, a másik pedig bulvárból él a kezdete óta. Ám a rendszer reformját nem politikai programmal akarja Sulík vagy Matovič reformálni, hanem saját magukat ajánlják megoldásként. Mint Amerikában Trump. Hogy ez mivel járna azt láttuk négy évvel ezelőtt – káosz a neve.  A jelenlegi jobboldalt szinte teljesen megfertőzte a politika bulvárosodása, Kollár „családi” projektuma csak a legfrissebb hab ezen a tortán.

Természetesen a rendszerhez hozzátartozik a  járadékvadászat, illetve az „egyéni érdekek védelme”. Ilyenkor, bizonyára, előkerülnek az olyan dossziék, amiket jobb lenne nem nyilvánosságra hozni. Ilyen dossziék, gondolom én, ott vannak jobb és baloldalon egyaránt.  Kotlebáról a családi biznisz nyilvánvalósága lepörög, de azok akik kormányon voltak (vagyis szinte mindenki) azoknak más van a rovásán mint „rodinkárstvo”.

A Hídban az előrehozott választásoktól való félelem jogos.  A Hidat egyrészt Ficóval való kormányzás, illetve a migránsok körüli hisztéria miatt büntették meg, a párt képtelen volt ezekre érdemben reagálni.  Ám Bugárék tudatosítják, hogy egyre inkább vesztésre állnak a magyar választók körében. Radikalizálódó közhangulatban egy előrehozott választások esetén, de egy populista ellenzékben is a Híd enyészetre ítéltetett.

A helyzetet fokozza továbbá egy erős  nyugati (európai és amerikai) nyomás – Szlovákia először lesz az EU elnöke - Brüsszel a jelenlegi geopolitikai helyzetben szinte kizárólag a stabilitást tartja szem előtt. A szlovákiai elitnek - nem lévén saját nemzeti ambíciói a nyugati integráción kívül - nagyon fontos mit gondol, illetve mond Berlin, Brüsszel és Washington. Világ oligarchái, igazodjatok.

Ám a helyzet logikájából adódóan a Híd politikai helyzetben van.  Lehet, és el is kell küldeni Robert Ficót egy jól megérdemelt pihenésre. Bugár lehet az a politikus, aki hitelesen tudja neki elmondani, hogy egy tényleges kivonulás jelentheti az esetleges visszatérést  is. (Dzurinda például nem). Jöhet Lajčák, vagy Pellegrini ügyvivő kormányfőnek, amíg (ha) a rendszer össze nem szedi magát.

Lehet, sőt kell Lucia Žitnanskát igazságügyminiszternek jelölni egy SMER-es kormányba. Lehet, sőt kell gazdasági minisztériumot kérni, hogy végre fellendüljön az infrastruktúra fejlesztése.  Dél-Szlovákiában is legyenek utak, gyárak, beruházások. Felemelni az „apró-cseprő” dolgokat, amik meghatározzák az életünket, megoldási szintre. Kétnyelvű vasúti feliratok, kettős állampolgárság retorziójának megszüntetése, kisiskolák ügyének rendezése, meg hogy Szlovákia alapiskoláiban a honismereti tananyagban a kisebbségek említve sincsenek.  Mikor ha nem Most? Hiszen éppen az SNS vezére Anton Danko mondja, hogy a szlovák-magyar kapcsolatok aggasztják a legkevésbé az embereket.

De az ilyen helyzetben meg lehet, sőt meg kell nyitni olyan kérdéseket, amit eddig lezártnak tekintett a többség. Kisebbségi jogok, oktatási és kulturális autonómia immáron létminimum. Ám meg lehet nyitni az ország – egyébként teljesen egyértelműen magyaroktól való, alaptalan, félelmek alapján vezérelt - territoriális felosztását, a decentralizációt és ezzel együtt a választás törvényt is. Kisebbségi keret sem kell hozzá: Richard Rybníček, trencséni polgármester fogalmazta egy friss interjúban egyenesen az ország modernizálásához hirdetett egy ilyenfajta szélesebb decentralizációt.

Össze lehet ezt kötni a magyarországi stratégiaváltással is: a magyar kormány legjelentősebb, 320 millió euróra rúgó, felvidéki gazdaságfejlesztési programját éppen a választások előtt jelentette be (na ja, az MKP-val).

Apropó, MKP. A Híd úgy van ebben a helyzetben, hogy az MKP reformja, látszólag és egyelőre, kimerül a bajuszos emberek lecserélésben egy jobban borotváltra. Bár mindenki óvja őket éppen ettől, továbbra is bezárkóznak, arra játszva hogy a Híd majd lerombolja saját magát.  De ami a (Híd)fő: ezeket a kérdéseket az MKP egyszerűen nem tudja kinyitni anélkül, hogy radikalizmussal ne vádolják a magyarokat.

Persze van itt bibi, és nem is kicsi. A Híd elsősorban hazai vállalkozók projektuma, és arrafelé bizony a lé a tét. A szlovákiai magyarságnak, és a szlovák elitnek is, félre kell tenni a fanyalgást és olyan reformokba kényszeríteni a pártot, valamint a politikai elitet, amelyek Szlovákiát egy élhetőbb országgá teszik a középosztály számára. Csak ezzel lehet kifogni a vitorlát a rendszerellenes radikálisok vitorlájából. Most már, legyen, a lét a tét.

@BalazsJarabik 

(Köszönet SzA és SA a hasznos gondolatokért)