India #2: Agra, a kellemes meglepetés

Levente | 2017. július 10. - 10:42
Azt a nyomort, amiben az emberek túlnyomó többsége él, nagyon nehéz szavakba önteni. Szürreális látványt nyújt a városi golfpálya méregzöld gyepe a kerítés mögött, miközben emberek milliói nem jutnak tiszta ivóvízhez és áramhoz Indiában.

Elég volt Delhiből. Elindultunk felfedezni Agrát. Előző állomásunk elég negatív érzéseket váltott ki bennem, így kicsit féltem, mikor felszálltunk a Sleeper bus- ra, ami mellesleg egy órát késett, de a Delhi káoszban nem is csodálom. Maga a busz egy speckó, hosszú utakra kifejlesztett gép, ami teljes kényelmet nyújt az utazónak, mivel nem széket, hanem egyenesen ágyat kap. Buszban még sosem aludtam ilyen jót. Alvás után pedig megnéztünk egy igazi bollywood-i kasszasikert, kizárolag hindi nyelven. Gyorsan el is telt az a pluszmínusz 4 óra. Agrába beérkezve ugyanabba a káoszba csöppentünk.

Szálláshelyünk elfoglalása után, ami mellesleg egy családi kis hostel, nagyon finom házikoszttal és a helyiek bármiben segítenek, de tényleg bármiben, másnap hajnalban elindultunk felfedezni Agra legfőbb atrakcióját, a Tádzs Mahalt, amit valószínűleg senkinek sem kell bemutatnom.

Első utunk a Yamuna folyó túlpartjára vezetett. Agra sokkal kisebb, mint Delhi és sokkal jobban érezhető és látható a szörnyű nyomor. Mégis talán ebben a városban láttam először India sokszínűségét és tapasztaltam az indiai emberek kedvességét.

Ha a folyó túlpartjáról szeretnénk gyönyörködni a Tádzs Mahal szépségében, akkor ajánlott nagyon korán kelni, ami azt jelenti, hogy jó, ha már napfelkeltekor a helyszínen vagyunk, aminek fényében még remekebb látványt nyújt ez az épület. Viszont sokat veszt a pompájából, ha hozzágondoljuk az azt körülvevő nyomort. Visszafelé gyalog indultunk el, keresztül Agra egy külvárosi utcáján, ahol európai szemmel nézve az emberek látványosan rossz életkörülmények közt kénytelenek élni. A helyiek ennek ellenére mégsem követelőztek, kéregettek, hanem mosolyogtak, köszöntek, integettek, az ügyesebbek még néhány szót is váltottak velünk angolul. Ezt a kedvességet és közvetlenséget Delhiben nem tapasztaltam.

Látványosan több a szabadon lófráló, itt- ott szemetet túró tehén. A helyieknek a tehenek szent állatok, tisztelik őket, így ha a tehénnek pihenni szottyan kedve az út kellős közepén, akkor inkább átszervezik a forgalmat, minthogy zavarják a tehén nyugalmát.

Egyébként a városban valószínűleg az egyetlen tömegközlekedési eszköz a riksa, vagy tuk-tuk, amiből nincs is hiány. Szerintem az autóforgalom 80 százalékát ezek a kis háromkerekű valamik teszik ki. Dudájuk van, tehát nem lehet gond a közúti káoszban. A sofőrökkel való alkudozás nagyon egyszerű. Ő mond egy irreélisan magas árat, te egy irreálisan alacsonyat, majd te kicsit feljebb mész, ő lejjebb az árral, de mindig többet fog akarni, mint a te maximumod, ilyenkor csak el kell indulni egy másik sofőr felé, amitől elsőszámú sofőrünk azonnal meggondolja magát és elvisz az általunk ajánlott összegért A- ból B- be. De két nap alatt sikerült megismernem személyes riksanepperemet, aki fix és elfogadható árakon szerzi a fuvart nekem és a barátaimnak, sőt még egy chai- ra is meghívott, amit illedelmesen visszautasítottam.

Agra másik büszkesége az erőd, amit szintén érdemes megnézni, hiszen maga az épület is gyönyörű, egyúttal pompás kilátás nyílik belőle a Tádzs Mahalra.

Ami az árakat illeti, számunkra majdnem minden nagyon olcsó, hisz két euróért egy teljes vacsorát kapunk egy átlagos helyen, viszont a látványosságok belépőinek ára elég borsos tudván azt, hogy a helyiekhez képesz egy külföldi turista kb. 25- ször annyiért jut be. Példa erre a Tádzs Mahal belépőjének 40 rúpiás indiai és 1000 rúpiás külföldi ára. Ami elég nagy különbség, de ez errefelé abszolút bevett szokás.

Holnap este Varanasi felé vesszük az irányt, méghozzá vonattal. Egy kicsit félünk tőle, az online jegyvásárlás egy kész rémálom, a vasútállomáson sem sokkal egyszerűbb, mivel el kell csípni az úgynevezett Foreign tourist countert, aminek a nyitvatartása egészen flexibilis, magyarul senki sem tudja, hogy mikor van nyitva, de végülis sikerült beszereznünk a jegyeket. A menetidő nem kevesebb, mint 13 óra lesz klimatizálatlan vagonban, de legalább van saját ágyunk. A vonatútról majd a későbbiekben referálok.

Visszatérve Agrára. Delhi után egy kellemes csalódás számomra ez a város. Kicsit kompaktabb és kedvesebb. A riksák sofőrei minden úton, ha lehetőségük van rá, büszkén rámutatnak a Tádzs Mahalra, ami nagyobb távolságból a lévegő szennyezettsége miatt kicsit elvész a homályban.