A jó helyzetfelismerés

Hajtman Gábor | 2019. április 18. - 10:29
A himnusz éneklésének betiltása körül kialakult helyzet alaposan megrázta a szlovákiai magyarokat. Nemcsak azért, mert a törvény jogellenes és példátlan egy uniós tagországban, de azért is, mert a felvidéki magyar politikai közéletet így újraértelmezheti, hiszen összehozhatja vagy éppen ellenkezőleg, még jobban elidegenítheti egymástól a szlovákiai magyar pártokat.

Azt talán nem kell különösebben ragozni, hogy a Híd, a magyar himnusz betiltásával gyakorlatilag elbúcsúzhat a magyar szavazóitól. Még akkor is, ha mentenék a menthetőt, hiszen helyre hozhatnák – mondjuk egy egységes lemondással, kilépve a kormányból, kikényszerítve az előrehozott választásokat, de a választók bizalmát akkor is elveszítették. Legalábbis a magyar választókét, a szlovákokét még korábban, hiszen a Smer-el való kormányralépés és a Kuciak kettősgyilkosság után, a szlovák értelmiség is hátat fordított Bugáréknak. Ezt jól mutatja a párt népszerűségének folyamatos csökkenése és Bugár Béla szereplése az államfő-választáson.

Az embernek kicsit olyan érzése lehet, mintha a 2006-os magyarországi események játszódnának le kicsiben. Akkor, a sokat ismételt öszödi beszéd kiszivárgása végleg tönkretette Gyurcsányékat és az MSZP-SZDSZ koalíciót, és gyakorlatilag ez hozta meg a Fidesz hatalomra kerülését. Persze ehhez kellett az is, hogy a Fidesz 2010-ig folyamatosan napirenden tartsa a témát, erodálva ezzel az akkori kormánypártok erkölcsi hitelét.

Nem történt semmi különös csak az, hogy a Fidesz jól látta meg és persze időben a lehetőséget. És addig tartotta napirenden a témát, hogy már mindenki tudta  - „Gyurcsány hazudott, éjjel és nappal is” . Ha egy politikai párt kudarcot vall, azt a rivális vagy kihasználja, vagy egy soha vissza nem térő lehetőséget szalaszt el. Valami hasonló történhet most is a felvidéki magyar politikában.

Előfordulhat vajon egy hasonló forgatókönyv most a Felvidéken?  Ha eljátszunk a gondolattal, akkor a Magyarországi eseményekkel párhuzamot lehet vonni, az akkori kialakult helyzet kísértetiesen hasonlít, de a dolog közel sem olyan egyszerű: Szlovákiában annyiban bonyolultabb a helyzet, hogy egy félmilliós nemzeti kisebbség rivalizálásból, nem biztos, hogy győztesen jön ki valaki. Az MKP és a Híd 2010 óta konkurense egymásnak, a folyamatos vetélkedés valójában a felvidéki magyar közösségnek árt a leginkább hosszútávon. Ez már most is meglátszik, hiszen a magyarok lakta járásokban, rendszerint minden szavazáson alacsony a részvételi arány. Vagyis az embereket itt kevésbé tudja megszólítani a politika. Pedig ennek nem feltétlenül kellene így lennie.

A szlovákiai magyarság ilyen téren is megosztott, hiszen egy része elítéli a külön utas politikát, egy részük pedig nem. Vannak elkötelezett MKP-s és Hidas szavazók, akik mindvégig hűen kitartanak pártjuk mellett, történjék bármi. A rivalizálás kettejük között már hagyományos. A parlamenti választáson a Híd rendszerint megveri az MKP-t, az összes többi helyhatósági választáson pedig az MKP dominál a Híd fellett.

Olyan ez mint az örökös körforgás, a két párt egymástól vesz el szavazatokat. Az érdekesség és az újdonság viszont a most kialakult helyzetben az lehet, hogy a Híd előnye nem hogy csökkeni kezdett, de gyakorlatilag a politikai hibájukkal teret adtak az MKP-nak, amely talán a legnagyobb lehetőségét kapta ahhoz, hogy vissza kerüljön a szlovák törvényhozásba. Egy konkurens párt, ha egy ilyen esélyhez jut, akkor kihasznál minden lehetőséget arra, hogy vissza pozícionálja magát, politikai ellenfelét pedig kiszorítsa. Ez történhetne az MKP esetében is, de valójában nem ez történik.

A párt kommunikációja lassú, a kialakult helyzetre nagyon későn reagáltak és erőtlenül.  Az esemény után csak egy nappal adtak ki egy átlagos sajtóközleményt. Ilyen helyzetben egy pártnak sokkal markánsabban és erőteljesebben kellene reagálnia, hiszen így elveszíti a teret és a politikai lendületet. Kivárással és csendes politizálással ez nem lesz hatékony, hiszen majd  jönnek mások, akik majd az ilyen helyzetekből előnyt tudnak kovácsolni.

A himnusz-törvény a szlovákiai magyarság számára érzékeny és szomorú eset, de egyben összetartó is, hiszen a civil szféra össze tudott fogni, és a közös szolidaritás jegyében markánsabb hangot tudtak adni a szociális és közösségi hálón, mint a szlovákiai magyar politika. Lehet, hogy alulról szerveződik majd egy új felvidéki magyar politika?

Kijelenthetjük, hogy a gyors és hatékony helyzetfelismerés az MKP-nál hosszú ideje hiányzik. Nincs könnyű helyzetben a felvidéki párt, hiszen hiába várják el az MKP-tól a markánsabb reagálást, a Híd kudarca éppen akkor jött, amikor Menyhárték egy nem túl sikeres elnökválasztásból jöttek ki, így valamilyen szinten érthető a párt bizonytalansága és hezitálása.

Az MKP úgy néz ki, hogy olyan helyzetet hagyott ki, amely gyakorlatilag megalapozta volna a párt későbbi sikereit. A párt sikertelensége viszont nem jelent tragédiát, hiszen politikai közösségük még mindig erős, amely csak arra vár, hogy újraszervezze a felvidéki érdekképviseletét. A politikai közösség erős, mert alulról szervezkedik, ám nem mindig fog örökké várni: előbb-utóbb elfogy a türelem és a lehetőség is.