Egyéves Fico és szolgái kormánya

Ma egy éve iktatta be Ivan Gašparovič államfő az új kormányt. (Most azzal is folytathatnám, hogy a köztársasági elnöknek megbízatási időszaka alatt talán ez volt a legrosszabb húzása, de ez az irás nem róla szól, meg amúgy sem ő tehet arról, ami tavaly nyáron történt.)

Háromszázhatvanöt napja kiskirálykodik tehát Fico és csapata. A szocilista-nemzeti-népi koalíció eddigi ténykedésének kétségkívül legnagyobb pozitívuma, hogy aránylag keveset rontott el abból, amit az előző kormány felépített. Óhatatlanul is eszembe jut a régi vicc - amit most persze nem idézek, csak felidézek -, amelynek szellemében Ficóék folyamatosan etetik a majmot, és nem nyúlnak az irányítópult gombjaihoz. Ezzel persze nem akarom azt sugallani, mintha Dzurindáék ténykedése szeplőtelen lett volna, azonban az előző két kormány korántsem rendelkezett olyan mértékű tönkretételi potenciállal, mint ez a mostani.

A birkanyáj, amely fölött az 1+0+0 tagból álló kormánykoalíció uralkodik, türelmesen, sőt: buzgón bólogatva látszik belenyugodni a megváltoztathatatlanba,  a kormány népszerűsége pedig soha nem látott magasságokban, 40 százalék körül kulminál.

Elgondolkodtató, hogy nem a belföld, hanem a külföld hangja az erősebb a koalíciót szapulók táborában. Az Európai Unió meg Amerika szája persze nem amiatt nyílik panaszszóra, hogy Ficóék nem tartják meg, amit programnyilatkozatukban ígértek, az sem zavar senkit határainkon túl, hogy mi lesz a szlovák gazdasággal a felelőtlen költekezés hatására, avagy mi történik a nyugdíjrendszerrel, ha a második nyugdíjpillér beleroppan abba, hogy több ezren kiveszik a pénzüket a magánnyugdíjpénztárakból.

Ezek a külföld számára marginális gazdasági kérdések. Európa civilizáltabb részét sokkal inkább nyugtalanítja az, hogy Fico a nacionalista-alkoholista Ján Slota vezette nemzeti pártot is bevette a kormányba. És nemcsak hogy bevette, hanem a jelek szerint nem is hajlandó tőle megválni. Miért is tenné? Az SNS meg a HZDS épp megfelelően asszisztál a legtöbb elképzeléséhez.

Egész estét betöltő színes, szélesvásznú kormányértékelés helyett most már csak egy gondolat. A Robert Fico és hajbókoló szolgái által fémjelzett időszakról szóló történelemkönyvek (na jó, társadalomismereti és politológiai értekezések) tartalmazzák majd azt a két tényt, hogy ennek a kormánynak a regnálása idején vált Szlovákia a schengeni határőrizeti rendszer részévé, és hogy ez volt az a néhány év, amelynek során bevezették az ország új pénznemét, az eurót.

Már látom magam előtt Fico önelégült képét, amikor megdöngeti – úgy nagyjából a baloldalon – a mellkasát, és az ellenzék meg az okvetetlenkedő újságirók képébe vágja, hogy íme, mindezt nekem köszönhetitek.

És, attól tartok, ezt még ő is elhiszi.

Juhász László