Kaptam egy levelet

Sokan kérdezik, mi lesz, hogy lesz? Ám mégis az volt az érzésem az utóbbi hetekben, hogy engem ez jobban foglalkoztat, mint mindenki mást. Nyilván, most nyakig benne vagyok... Amikor aztán érkezik egy ilyen levél, megbizonyosodok afelől, hogy igenis fontos az embereknek, csak nem mindenki nyilvánítja ki olyan hangosan, mint mondjuk azok, akik a választók bizalmáért dolgoznak. Közzé teszem a levelet teljes egészében, szerintem tükrözi a hangulatot a városban. Köszönöm szépen.

Kedves Ágika

Írok Önnek, mert Ön is szokott nekünk. Felszólalt már értünk, és mivel bízik bennünk, én is Önre bíznék egy feladatot.

Reggel egy ismerősöm a következő Ákos idézetet posztolta:

"Nyüzsögnek, mint fű között a hangyák
A szabadságnak rabszolgái mind
Mondják, csak a korlátokat bontják
Aztán zuhannak megint 

Az ítélet szerint

Nem kell ide semmi szabály
Hadd terjedjen el a ragály
Csak okos érvek kellenek
S az ember bármit megtehet"

A szabadság rabszolgái című opusból kiragadott idézetről a "DS" - i "közelgő választásoki" hangulat jutott eszébe. A bökkenő ebben, hogy mindez történt négy évvel ezelőtt, ugyanígy a választásokkor. S azóta nem változott semmi. Ugyanez az ember nem csak ilyen időszakban veszi észre a közhangulatot. Észrevette már, hogy a vasárnapi református istentisztelet alatt miért parkolnak a füvön az autók, amikor a parkolók full üresek. Észrevette azt is, hogy a kutyatartás kultúrája más a környező városokban, mint Dunaszerdahelyen. Összefüggéseket vélt felfedezni a befizetett kutyaadó és cserébe nyújtható (néhol elmaradt) szolgáltatások között. Ehhez blogot is indított, hogy elmondhassa mindenkinek, majd a városi képviselőtestületi ülésig kellett mennie, hogy a máshol nyilvánvalót most rendhagyó módon szemléltesse, bemutassa. Mert Szerdahelyen ilyen nyitott a város. Észrevette…

Mi pedig most - ugyanabból a karosszékből, ahonnét a fentiek is látszanak - észrevesszük, hogy Önök, kedves polgármesterjelöltek és képviselőjelöltek észrevették, hogy létezünk mi is, a választók. Kíváncsiak az igényeinkre, vágyainkra, céljainkra, életkörülményeinken szeretnének javítani, környezetünket szebbé tenni… Találkozni szeretnének velünk, beszélgetni, soha nem tapasztalt, s talán nem is indokolt közvetlenséggel. Családi napokat szerveznek értünk, nekünk, velünk. Sorra mutogatják, hogy micsoda érdemeket tudhatnak magukénak, mit bizonyítottak nekünk… Plakátokról, billboardokról szólnak le hozzánk, szórólapokról szólnak be, a liftek is virágoznak a lírai vadhajtásoktól (Nem fanyalogni! Legalább ilyen giccses szlogenekkel jöttek, mint ez volt itt!), facebook barátságok köttetnek intenzíven, hogy ne kössünk ki tőle az intenzíven… Szóval, ez van… Észrevettük, hogy észrevettek!

Tudjuk, hogy miért! Mert választások lesznek. A színház is úgy van kitalálva, hogy mit sem ér közönség nélkül. A mozi sötétje még akár elfedi az érdektelenséget, de a színház nem… Így a választások is csak a közönséggel, választókkal érnek valamit. Akkor van értelmük, eredményük. Ma ott állnak a színpadon, s mikor a lámpák világítanak, nem látják be a közönséget. Mert a közönség a sötétben, a színész pedig a színpadon. Nem tudják, hogy ki fog a végén tapsolni, de azt sem sejtik, elegen vagyunk-e, akik beültek az előadásra. Azt mondják, hogy a közönség érzi, hogy a színész mikor hazudik, hogy mikor van az, hogy maga sem hisz az alakításában. Nos, ez a választónál sincs másképp. Igen, kedves jelöltek! Minden látszik innen, a vélt sötétből! Látszik, hogy ki tanulta meg a szöveget, ki az, aki érti, s ki nem. Érződik, hogy ki hiszi, érzi, s ki az, aki együttérzésre képes, s ki az, aki vélhetően sohasem. Látszik a hozzánemértés is! Miért gondolják magukról, hogy meg kellene választanunk olyan embereket, akik nem értenek a városvezetéshez? Bennünket sem alkalmaznak olyan szakmákban, amihez nem értünk. A legkínosabb, amikor a szolgálatot keverik ide. Miféle szolgálat az, amikor 3000 EUR-s fizetéssel jár. A szolgálat azzal az áhítattal, amiről álszenten onnan kiabálnak egy olyan felajánlás, amelyet önként, fizetség nélkül tesznek. Nem, nem a díjazás ellen szólok. Legyen! Csak ne tévesszék meg magukat sem! Ez egy kemény munka, és tessék annak felfogni! És tessék akkor vállalni, ha rátermettnek érzik magukat, felkészültnek. És a gerinc! Mondjam tovább?

Végigolvassuk, végignézzük az előadásaikat… Próbáljuk megérteni a motivációjukat is. Öt polgármesterjelölt! Ugye, azzal tisztában vannak, hogy nincs dobogó a végén, és ezüstérmet valamint bronzot nem osztanak. Fehéren-feketén a sok független polgármesterjelölt, aki a változásért sápítozik, már most megtarthatja a búcsúbulit, mert látszólag nem tudnak számolni. Ha a konszenzusról, a változásról, annak fontosságáról szólnak, tessék lejönni a billboardokról hozzánk és kibújni a szlogenek mögül, s egyezséget kötni. Elvi egyezséget. Felajánlást tenni annak, akivel egyetértenek, akivel valóban értünk tudnak majd akár közösen is dolgozni. Ellenkező esetben ugye tudják, hogy mit gondol magukról a választó? Kitaláljuk, hogy kinek az embere, kinek a megválasztására hajtja a vizet, miért teszi. Ebből nem jönnek ki jól! Sosem látjuk magukba már azt a gerincet, amivel most még rendelkeznek.

Ágika, maga, aki közel van a tűzhöz, kérjük, hogy mondja el ezt ott, a tűz körül a többieknek, mielőtt még megégetnék magukat. Csapjon az asztalra, ahogy szokott, és mondja el, hogy innen a sötétből minden látszik, s a színháznak lassan vége és felkapcsolják a villanyokat. A színpadról is látszani fog az eredmény.

Egy a nézők közül