Kárpátalja a magyar-ukrán konfliktus vesztese

Jarábik Balázs - Kisebbségi vélemény | 2018. október 3. - 10:25
A beregszászi magyar konzulátuson készített rejtett kamerás felvétel nyilvánosságra hozatalával új szakaszba ért a magyar-ukrán konfliktus, amely az ukrán oktatási törvény tavalyi elfogadása után kezdődött.

Ezen a héten az ukrán katonák már Kárpátalján gyakorlatoztak (a Krímben hírhedté vált zöld emberkékre készülve), és a beregszászi magyar konzult valószínűleg kiutasítják Ukrajnából. Kijevben sokan készpénznek veszik, hogy Budapest és Moszkva megegyeztek a magyarok lakta területek elcsatolásáról.

Az új törvény valóban erősen korlátozza a kisebbségek nyelvhasználatát az iskolákban, bár kiskaput hagy az EU-s nyelveknek.  Budapest már a kezdetekben, a Szijjártó-korszakban megszokott vehemenciával, blokkolni kezdte Ukrajna EU és NATO-integrációját. Természetesen a magyar kisebbségek támogatása több évtizedes prioritása a magyar kormányoknak. Ám az ukrán (geo) politikai kontextus elemzése az mutatja, hogy kevesebb budapesti retorika többet használna Kárpátaljának.

Egyrészt Kijev, az orosz agresszió áldozataként Nyugatról csak támogatást vár. Bár Kijevben is tudják, hogy a tagság nagyon messze van, a választásokra készülő ország vezetésének a nyugati integráció az egyik legfontosabb ígérete a megszorításokkal küszködő ukránoknak.  

A másik pedig a nemzetépítés. Petro Porosenkó ukrán elnök választási kampánya az árulkodó „hadsereg, nyelv, hit” szlogen alatt fut. Kijev az orosz agressziót felhasználva egy kései, erőltetett nemzetépítésbe fogott. Egy helyi mondás szerint, ahol az erdőt irtják, ott hullik a forgács. Ebből a pozícióból Kijev értetlenkedve nézi a magyar diplomácia blokkolását, hiszen a törvény elsősorban az orosz nyelv ellen irányul. A többi kisebbség járulékos veszteség, majd megegyezünk valahogy, valamikor. Bukarestben szintén elitélik a törvényt, de nem tiltakoznak nyilvánosan. Igaz nem tudtak megegyezni az ukránokkal a románok sem.

A magyar blokkolás annyit elért, hogy az Egyesült Államok kezdett közvetíteni az ügyben. Ez egybeesett Washington magyar politikájának megváltozásával, miután az Obama-féle mellőzést felcserélte egy aktívabb párbeszéd. Kijev ígéretet is tett, hogy kitolják a törvény megvalósításának kezdetét 2020-ról 2023-ra, és a magániskolákat kivonják a hatálya alól.

A magyar diplomácia azonban nem mindig állt a helyzet magaslatán. Konzultációk nélkül nevezett ki miniszteri biztost, a szlovákiai magyar körökben is jól ismert Grezsa Istvánt, Kárpátalja fejlesztésére.  Kijevben az Ukrajnát bukott államnak nevező, NATO tagállamoknak megküldött magyar levél is kiverte biztosítékot - amelyet már a kompromisszum megkötése után küldött ki Budapest. A helyenként agresszív magyar tónust hasonló ukrán fogadja, Budapestet többször gyanúsították Putyin orosz elnök kottájából játszani.

Az ukrán parlamentben – ahol a választási helyezkedés javában folyik – nincs politikai akarat oktatási törvény módosítására (hiszen akkor Putyin nyer). Az előre menekülés jegyében az ukrán titkosszolgálatok (SBU) „szabad kezet” kaphattak, nyomást gyakorolva a magyar félre.  Hiszen elsősorban Magyarországnak van vesztenivalója – 120 ezer magyar él Kárpátalján..

Ungváron még egy késő nyári utam folyamán tették nyilvánvalóvá magas rangú ukrán beszélgetőpartnereim, hogy az eddigi magyarellenes provokációk is valószinűleg „ellenőrzöttek” voltak, de az SBU-t legalábbis nem érték váratlanul a történések.  Ez sajnos beleillik a poszt-majdani Ukrajna jellegébe: a kijevi vezetés, aminek hitele otthon vajmi csekély, erőt imitálva és a patriotizmust meglovagolva próbálja kompenzálni a csapnivaló szociális helyzetet és egy társadalmi szerződés hiányát. Közben a Porosenkó elnök alá tartozó SBU, amelynek elmaradt reformját a NATO immáron állandó jelleggel kéri számon, a régiókban a legmeghatározóbb testület lett.

A kettős állampolgárság ügye nem először borzolja a kedélyeket Ukrajnában. Még 2012-ban az ukrán parlament elfogadott egy törvénymódosítást aminek értelmében (kisebb) pénzbírsággal sújtják azokat, akik eltitkolják kettős állampolgárságukat. Ám, legalábbis egyelőre, nincs jogalap a „szerzett” állampolgárság elvételére, vagy az ukrán elvesztésére.  Minden bizonnyal az elit jó részének van EU-s útlevele, például a Porosenkó kormányok több külföldi tagjának nyilvánvalóan volt.

Magyar útlevelet több mint hét éve osztanak a kárpátaljai magyar konzulátusokon. Nemcsak az SBU illegális akciója vetett fel biztonsági kérdéseket. A magyar útlevelek osztogatására, már korai fázisban, rátelepedett az ukrán maffia. Emiatt az Egyesült Államok nemrég belengette a vízummentesség felülvizsgálását is a magyar állampolgároknak.

Magyarország messze a legnagyobb donor Kárpátalján, és a magyar támogatás néha valóban ukrán állami szerepet pótol. Magyar támogatás nélkül sokkal nagyobb lenne az elvándorlás a régióból. Budapest próbált politikai tőkét is építeni Kijevben, vajmi kevés sikerrel. Kijevben a nagyság számit. Nemcsak Budapest, de ma még Varsó sem nagyon rúg labdába Berlin, Brüsszel, illetve Washington mellett. Ráadásul Kijevben úgy értékelik, hogy az európai parlamenti szavazás meggyengítette Budapest pozícióit.

 Az ukrán elnöki (2019 március vége) illetve parlamenti választásokig a nemzetépítés nagy ütemben zajlik tovább. Az ukrán parlament prioritásai köze tartozik a nyelvtörvény elfogadása, amely az oktatáshoz hasonlóan diszkriminatív lesz. Ehhez jön még az ukrán egyház egyesítése, ami hatalmas emóciókat vált ki a moszkvai patriarchátus hívei körében. Bár ezek a témák megosztják a társadalmat, az ukrán elit körében több mint tapintható az egyetértés.

A magyar miniszterelnök téved, ha úgy gondolja, hogy Moszkva képes most visszaszerezni befolyását Kijevben. Az Oroszországgal való kvázi-háborús helyzetben, a krími és a donbaszi mintegy 3,7 millió szavazó nélkül a nyugati és a központi részek prioritásai a döntőek.  Vagyis, Ukrajnában ma már csak nemzeti programmal lehet választásokat nyerni. A hadviselt ukrán patrióták, illetve a patriotizmus elsöprő mediális támogatása egyszerűen nem teszi lehetővé a nemzetépítés politikájának megváltoztatását a választások után sem, bárki nyerjen is.

Tudja ezt Porosenkó elnök fő ellenfele, Júlia Tyimosenkó is. A veterán ukrán politikus is azt bizonygatja, hogy nála nagyobb támogatója az ország nyugati integrációjának, illetve patrióta törekvéseinek nincs.

Az ukrán állam gondoskodása jelenleg kimerül az erő demonstrálásában. Helyi források szerint egyre nagyobb ütemű a magyarok „vegzálása” és az SBU is egyre nagyobb számban kopogtat a véleményformáló ajtaján. A konfliktus dinamikája alapján szinte biztosra vehető egy Beregszász melletti ukrán katonai bázis felállítása, mintegy 600 katonacsaláddal és 450 nemzeti gárdistával. Budapest eddig felépített pozíciója és elsősorban az ottani magyarok, illetve az egész Kárpátalja bánja majd, ha a magyar-ukrán konfliktus tovább fokozódik. Kárpátalja lesz az igazi vesztes, éppen ezért illúziók helyett Budapesten nagyobb adag pragmatizmusra volna szükség.

Az írás rövidebb változata megjelent az Új Szó október 2-i számában