Két varázsige

Valamiféle szlovákiai magyar össznépi tudathasadás előidézésének az elején járunk.

A formailag igen, de tartalmilag alig elképzelhető MOST-Híd – MKP tudathasadásos koalíció előidézése esetén a választásokig tartó néhány hónap kommunikációja két alapvető fontosságú és meghatározó varázsige körül körvonalazódik majd. Az első, a tartalmában és érzelmi töltéshordozásában legfontosabb varázsige: a magyar összefogás sulykolása, tehát a 2020-as választások utáni magyar képviselet biztosítása bármi(?) áron, amiben úgy általában mindenki egyetért; a második varázsige: a nincs káderezés axiómája. Utóbbihoz a megfelelő szlovákiai magyar közgondolkodás kialakítása az elsőrendű feladat. Mindennek pedig leválaszthatatlan tartozéka a moralizálósabb megközelítés csavaros érzelmi mifenéjének a bevetése is, tehát, nem árt, ha a jelenlegi holdudvarokból, de nem feltétlenül csak onnan, egyre többször hangzik el, hogy bezzeg az egységre többen szavaznának, mert... kezdetű kijelentés. Meg aztán billognak sem utolsó eszköz, ha valaki máshogy meri értelmezi mindezt, tehát azonnal diszkreditálható formába kerül csak mert máshogy gondolkodik a tényállásról. Tegyük hozzá, maguk a fenti pártok vezetői is elmondták, hogy összeborulás esetén a felmérések szerint mindkét tábor választóinak legalább harminc százalékát akár el is veszíthetik. Ami, ugyebár, nem kevés. Tehát, miféle egység az, ahol induláskor mínusszal kell számolni?

Node várjuk meg a kissé hosszúra sikeredett politikai petting végét.