Ki volt Megyesi Gusztáv?

Barak László - excl. | 2016. december 18. - 15:30

Esterházy Péter, aki szintén ez évben hagyott el bennünket, egyszer azt írta, ha újságíró lenne, Megyesi Gusztáv szeretne lenni. 

Aki értette és szerette Esterházyt meg Megyesit, tudja, hogy kik ők. És azzal is tisztában kell lennie, hiányuk mekkora érvágás és miért az a nemzetnek. Igen, a Magyar nemzetnek! Akik nem értik, miért van így, ne adja a sors, hogy a saját bőrükön tapasztalják majd tragikus a hiányt…

Egy 2013-as írásával gyászolom Megyesi Gusztávot.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                           Barak László

 

"Védik a hont

Európa szemét, tapló állat, szavahihetetlen, rohadt tetű, szemtől szemben még úgy-ahogy szívélyes, de a há- tad mögött már izé, ráadásul civilizálatlan bunkó, szívja az orrát, és esténként nem mos lábat. Keresztbe tesz a fejlődésnek, akadályozza élenjárásunkat, sárga irigység eszi a sikereink láttán, intrikál, cselt sző, és még neki áll följebb, Európa magyar gyarmatot akar, a magyar emberek lelkét, Európa a magyarok ellensége. De akkor legyen ez így a hétköznapokon is. Akkor ne legyen civilként, magánemberileg sem európázás, mármint hogy hétvégén csak úgy kiruccan a képviselő úr Bécsbe, megnézni, mi van, a magyar földet bitorló, zsebszerződéses, pondró osztrákok közé, akkor a képviselő úr, teszem azt, Lvovba ugorjék ki vásárolni a családjá- val. És jön majd a nyár, forró napok, amikor megpihenni akar a fáradt szervezet, de ne Olaszban meg Spanyolban akarjon megpihenni, ne Eiffel- meg Big Ben-nézés legyen, Loire völgye, Côte d’Azur, tessék csak kelet felé menni, akár Julianus barát nyomán is, kiváló alkalom az ismerkedésre, a magyarságtudat elmélyítésére, közben semmi portóikóstolás meg cheddarsajt-csipegetés, ellenben lótej és szerszámíj-próbálgatás, jurta belakása. Legyen vége a kubai koktélszürcsölgetéseknek és a kanári-szigeteki bolsi nyaralásoknak, háborúban áll a nemzet, igaz magyar ember nem váltja aprópénzre a hazafiságát, különösképpen nem az ellenségénél.

Nem tudom, mondtuk-e már, hogy mi a szellemi honvédelem hívei vagyunk. Viszont nem a Szabó Zoltán-féle mozgalomé, amelyet a háború előtt a nemzetiszocialista és nyilas befolyás ellen hirdetett meg, tehát mára eléggé avíttá vált, nem is érteni, mit akart; mi a most szerveződő szellemi honvédelem hívei vagyunk, amelynek immáron kétezer kiválóbbnál kiválóbb tagja hétköznapi aprómunkában védi meg a hazát Európa ellen.

Hallani, hogy a legkiválóbb honvédők Bayertől Bencsik honvédőn át Dörner honvédőig személyes példával járnak elöl, s ahol csak lehet, bojkottálják a saját mocskában fetrengő Nyugatot. A gyermekeiket nem dekadens nyugati iskolákban taníttatják, a Bayer gyerekek például kazah egyetemen tanulnak tovább, Széles nagyvállalkozó vezetésével a legtehetősebbek sorra cserélik le az Audikat, BMW-ket, asszonyaik a legújabb ulánbátori trend szerint öltözködnek, s kizárólag kirgiz filmeket néznek, angolkisasszonyok meg francia nevelőnők helyett pedig tádzsik és türkmén kisasszonyok szolgálnak a házban. Európa kaput! Ha Magyarországon egymillió ember el tudja hinni, hogy például e sorok írója, mint „a nemzetközi médiát uraló baloldali és liberális értelmiség” tagja, egyetlen hanyag telefonnal jár el a Fehér Háznál vagy épp Brüszszelben Magyarország elmarasztalása tárgyában, majd egy füst alatt lazán megszerkeszti a New York Times, a Guardian és a Frankfurter Allgemeine Zeitung másnapi számát is, akkor a szellemi honvédelemnek komoly jövője van, sőt csakis neki van jövője; és csak ne nevessünk ezen, Stefka honvédő és Bencsik honvédő már állandó és megbecsült vendége az ellenzéki ATV vitaműsorának.

A szellemi honvédők vezetői legutóbb levelet írtak Európa polgárainak, s ebben kifejtették, hogy Magyarországon él és virul a demokrácia, nincs semmi gond a bolsikon és a libsiken kívül, amivel mélységesen egyetértünk, legfeljebb a megszólítással van gondunk. „Kérjük, higgyétek el”, írják a honvédők Európa népeinek, márpedig magyar ember nem tegeződik össze akárkikkel, azt előbb ki kell érdemelni."