Királycsinálók

Öt év után feltámasztom a Felvilágot. Kénytelen, de nem kelletlen. Egyrészt tíz év „globetrollkodás” után nyártól ismét otthon nyomom az ipart. Másrészt a szlovák választások eredményei sokkolóan hatottak - de korántsem a derült égből pottyantak le.

Az okokat sokkal komolyabban kellene elemezni, mint ahogy ez eddig a szlovák sajtóban történt. Az antifasiszta (főleg virtuális) tiltakozás helyett inkább arra a növekvő szegénységre, illetve szociális különbségekre kéne koncentrálni, amely a fokozódó igazságtalanság érzettel Szlovákiát Ukrajna felé, semmint Ausztria vagy Németország felé viheti. Ott hasonló dolgok  - és korántsem csak az oroszok – miatt már lőnek.

Bár a „pokora” (alázat) szó hirtelen kelendő lett, a felelősség továbbra is a másiké. Ráadásul az eredménynél azonban van még egy sokkolóbb, és éppen ezért motiváló élményem – a tollforgatók felelőssége.

A szlovák újságírókat alighanem alaposan meglepte Kotleba, ha úgy látják, hogy a szlovák szélsőjobb csak most került be a parlamentbe. Ezek szerint az Szlovák Nemzeti Párt (SNS) csak akkor szélsőség, amikor Robert Fico kormányoz velük, a jobbközéppel összeboronálva már nem érvényes a premissza. Pedig az SNS az elmúlt huszonhat évben csupán nyolcban nem rontotta a parlamenti levegőt. Ráadásul háromszor kormánypozícióból (1992-1994, 1994-1998 a 2006-2010) okádta a magáét.

Ám nincs ebben semmi meglepő. A szlovák ún. véleményformáló újságírók - mint egyébként a mecsiari idők óta mindig – továbbra is politikai kiralycsinálóként viselkednek. Ami alap: egy "jobbközép" kormány nem működhet a Híd és az SNS nélkül és most az SNS-t hirtelen (?) szalonképessé tette Kotleba. Pedig ez az út abba a pokolba, ami nemsokára akár Kotlebát is szalonképessé teheti, ha hinni lehet azoknak, akik szerint ő tulajdonképpen a radikálisok árulója.

A tollforgatók zavara saját szerepükről az országban árulkodó jele annak, mi és miért nem működik kis hazánkban – a tradicionális intézmények, mint például a jelen esetben a “független” média. De ilyennek (sz)építettük, miénk a felelősség.

Bugár Bélának most sokkal fontosabb szerepe van, mint az “ország megmentése”, ez pedig a magyar közösségért való (közös) felelősség.  Az előbbi sajnálatosan hamis, pártpolitikai premissza, amely nemcsak az SNS-t hagyja figyelmen kívül, hanem egy közös kormányzásra bizonyítottan képtelen egók jobboldali gyülekezetét is - kezdve Sulíkkal, folytatva Matoviccsal és Procházkával. Nem fogják ők a Robert Fico mögötti oligarchák csapatát lebontani, mert éppen ők tartják nekik a mediális tükröt. Lehet csodál(koz)ni.

A Hidat a Ficóval való kacérkodással büntethették a pozsonyi (kávéházi) választók.  Ők most megkapták a maguk Sulíkját. Ám a szlovákiai magyar választókat szinte hidegen hagyta a légből (?) kapott Bugár-Fico flört. Ők sokkal inkább a magyar-magyar torzsalkodást, illetve a Híd mögött álló “egyéni érdekek védelmét” torolták meg – leginkább az alacsony részvétellel, de nem az MKP-ra való voksolással.

Bugárnak és a többieknek mostantól a szlovákiai magyar kabátra kell gombot varrni, nem a királycsinálókra hallgatni, különben a következő (talán előrehozott) választásokkor már nem lesz mivel takarózni. A király meztelen, a nép lázong.

Az elmúlt öt évben elsősorban kelet-európai dolgokkal foglalkoztam, angolul írt cikkeimet itt megnézheti, akit érdekel a téma.

@BalazsJarabik