Kisebbségi oktatáspolitika kérdőjelekkel!

Bár az interjú készítője nem említi, hogy Gajdács Mónika vezeti, esetleg fogja vezetni a főosztályt, következtethetünk erre. Ő váltja Prékop Máriát, akit a Híd kért fel 2016-ban a főosztály vezetésére többéves szakmai és vezetői tapasztalata, részletes elképzelései alapján. Ő 2009-től 2016-ig a rozsnyói Fábry Zoltán Alapiskola igazgatója volt, amely ez idő alatt szakközépiskolával és óvodával is bővült, és a szakértelmét bizonyítja az is, hogy megkapta a Katedra-díjat. Nem hallottam még eddig Gajdács Mónikáról, viszont ez még nem zárja ki, hogy kiváló pedagógus, remekül oktatja a matematikát vagy a kémiát. Bízzunk benne, hogy oktatáspolitikusnak is egyre jobb lesz.

Elmondja, hogy legnagyobb kihívás számára és a szlovákiai magyar oktatásügy számára a „szlovák nyelv tanításának a metódusa”, habár ezt a középiskolákra vonatkozó kérdésre válaszolta. Bízzunk benne, hogy az alapiskolai képzésben is fontosnak tartja a szlovák oktatás minőségének javítását. Ezen kívül támogatni szeretné a roma és a ruszin nyelvű oktatást, oda szeretne figyelni a kisebb régiók nemzetiségi iskolaügyére, szeretné segíteni az olyan rendezvényeket, amelyeket a minisztérium nem támogat, továbbá szeretné megváltoztatni a fejkvóta rendszert.

Az „apróbb” pontatlanságoktól eltekintve, amelyek az interjúkészítés során is belekerülhettek a szövegbe, akár egy kedves bemutatkozásnak is tarthatnánk az interjút, de akkor most jöjjön a DE.  

2016-ban a nemzetiségi főosztály létrehozásának pontosan az volt az oka, hogy támogassuk a nemzeti kisebbségek oktatásügyét, és ebbe beletartozik a „kisebb régiók nemzetiségi iskolaügye” is, amit Gajdács Mónika is segíteni akar. Ugyanakkor valószínűleg nem lesz könnyű dolga, hiszen főnöke, Filip Mónika államtitkár nyíltan bírálta a kislétszámú iskolákat, ami éppen a kisebb régiók jellemzője. Kinevezése utáni egyik interjújában azt mondta: „nem tartom reálisnak, hogy színvonalas lesz az oktatás olyan iskolában, ahol kevés a diák, és ugyanaz a tanár tanítja a matematikát és a fizikát is”.

Lesz mire építenie a szlovák nyelv oktatásának átalakításában, megújításában is. 2016-tól három iskolában zajlik a szlovák nyelv új tanítási módszerének tesztelése, amibe 15 kontrollcsoportot – iskolát is bekapcsoltak.

A magyar oktatásügy eddig sem szorította háttérbe a többi nemzeti kisebbség oktatásügyét. A roma és a ruszin nyelvű oktatás eddig is prioritást élvezhetett a minisztériumban (ráadásul Peter Krajňák, az oktatásügyi minisztérium korábbi, hidas államtitkára maga is ruszin nemzetiségű).

Az oktatási minisztérium már eddig is támogatott fontos rendezvényeket, mint pl. a Tompa Mihály Országos Verseny vagy a Katedra-versenyek – ezeknek a költségvetéséhez eddig is évente kb. 30 000 euróval járult hozzá a minisztérium. Bízunk benne, hogy ez az összeg a jövőben sem fog csökkenni.

Valószínűleg idővel megismerkedik az oktatási minisztérium új szakembere a fejkvótarendszerrel is, és rájön, hogy azt: hol, melyik középiskolában hány osztályt nyithatnak, nem a „fejkvótarendszer” szabályozza, hanem a megyei önkormányzat. A megyei önkormányzathoz kell ugyanis fordulnia annak a középiskolának, amelyik úgy látja, hogy a korábbinál több diákot tudna felvenni. Ennek ellenére természetesen el lehet gondolkodni azon is, hogy jó-e a fejkvótarendszer, csak nem árt, ha tisztában vagyunk a fogalmakkal, a rendszer működésével.

Az oktatás valóban az egyik legfontosabb területe az államigazgatásnak. Tapasztalatból tudom, hogy a minisztérium legfelső vezetésének – minisztereknek, államtitkároknak – elsősorban jó menedzseri képességekkel kell rendelkeznie, kevésbé kell jó szakembernek lenniük az adott területen. De ez csak akkor igaz, ha az alsóbb szintű vezetőket már szigorú szakmai szempontok alapján választják ki. Bízom benne, hogy a kisebbségi oktatással foglalkozó főosztályon a továbbiakban is jó szakemberek fognak dolgozni, legalább olyan jó szakemberek, mint amilyenek az elmúlt négy évben dolgoztak.