A kisszebeni nagy álom

Rockenbauer Pál Csontváryról írt szavaivel élve: „De hiszen a legendákat nem azért szeretjük, mert igazak, hanem mert – szépek".

Kisszebenben született, bejárta a világot. Külföldön csodálták, itthon bolondnak tartották. Ez, persze, nem újdonság, hiszen számtalan történet létezik félreértett művészekről, akiknek tehetségét csak haláluk után kezdték értékelni. Ezeket a történeteket már nem változtathatjuk meg, de hangsúlyozhatjuk azok fontosságát és beolvaszthatjuk őket a jelenbe. Gyakran keresem történelmünk azon alakjait, akikre mai szemmel is példaként tekinthetünk.

Íme Csontváry Kosztka Tivadar története. Kisszebenben született. Apja után gyógyszertárosnak állt. Tanulta a szakmát, és művelte is. Ennek köszönhetően nem volt ellenére a kemény és kitartó munka.

Ezzel alapozta meg rendíthetetlen hitét nemcsak Istenben, hanem a sikerben és a művészetben is. 

Jó példaként említendő a 30. életévét sem betöltött Csontváry helyzete, mikor ráébred hivatására, és eldönti, túlszárnyalja Raffaellót. Szorong ugyan, de nem siet. Rómába, majd Párizsba utazik, gondolkodik. Leszögezi, hogy 20 éven keresztül kell fejlesztenie festői készségét, ezzel tudja csak utolérni a nagyokat. Következetes és állhatatos munkával gyógyszertárat nyit Gács községben. Ezután: “...lankadatlan szorgalommal oda jutottam, hogy gyógyszertáram adósságmentesen állott, s amikor már száz koronát havonta jövedelmezett, bérbe adva, elmentem Münchenbe a Hollósy iskolájába, rajzolni természet után.” Akkor volt 41 éves. Egy évvel idősebb, mint most én. 

 Csontváry Kosztka Tivadar: Taormina

Pár éven belül munkássága világhírűvé vált. Bár, itthon még mindig nem nézték jó szemmel különcségét. Ő erre fittyet sem vetve öntudatos alázattal ezt írja: “a New-York Herald kritikusa egyenest kimondá, hogy minden a világon létező festmény túl van szárnyalva; ezt a hatást csak húszévi komoly munka után vártam, s hogy előbb következett be, a Teremtőnek köszönhetem és senki másnak”.

A kisszebeniek büszkék lehetnek szülöttükre, arra a kincsre, amit Szlovákia kapott az Ő személyében. Művészete ma is sok mindenre taníthat bennünket, de - urambocsá - az élete talán még tanulságosabb.

Csontváry Kosztka Tivadar a szlovákiai magyarság számára megkérdőjelezhetetlenül egy követendő példa.

Elsősorban a jelenleg ismert mindössze 127 alkotása bizonyítja, hogy nem a mennyiség számít a felfelé vezető úton, sokkal inkább a minőségre kell összpontosítanunk. Az a tény, hogy először 41 évesen, bár tehetségének köszönhetően már kifinomult festői tudással, de annál nagyobb tudásvággyal kezdte Münchenben tanulmányait, arra mutat rá, hogy sosincs késő. Talán elcsépelten hangzik, de nincs rá jobb bizonyíték, mint Csontváry odaadó és rendületlen munkája. 

Amit viszont a legnagyobb értékként tanulhatunk tőle az a szabadsága, szabad alkotásban élt meg leginkább. Ennek ellenére tudta, hogy mindenki másban lelheti meg azt. Mert, ahogy a művészet, úgy a szabadság is csak akkor hiteles, ha igaz. Akkor igaz, ha jó szándékból születik. Akkor jó a szándék, ha szeretetre alapozzuk.

Megjelent 2019. október 16-án a Csallóköz hetilap 42. számában.