A kormánynak nincs ideje az emberekkel törődni

Az átlagember már követni se tudja a sok-sok botrányt, melyek egymást követik.

Bár a miniszterelnök gondoskodik arról, hogy Szlovákia a nemzetközi címlapokra kerüljön, ezt csak úgy tudja elérni, hogy az újságírókat a prostituáltakhoz hasonlítja. Aztán ettől hangos a sajtó, ettől hangos Európa. Úgy tűnik, tényleg nincs más, amivel Robert Fico magára tudná irányítani a figyelmet.

Ha valaki nem tud eredményeket felmutatni, viszont a botrányokat futószalagon gyártja, nem marad más, csak a vagdalkozás.

A külügyminiszter rengeteg pénzt költött el a szlovák EU-elnökség hazai rendezvényeire, és tette mindezt egy olyan törvény segítségével, ami felmentette őt mindenféle elszámolás alól a szavazópolgárokkal szemben. Egyszerűen szólva azt vásárolt, amit csak akart, és annyiért, amennyiért csak akarta. A pénzszórásra egy fiatal hivatalnoknak kellett rámutatnia, akinek észrevételeire máig nem adott magyarázatot a külügyi tárca vezetője, aki nemrég még ENSZ-főtitkár akart lenni. 

Vajon mindez az átláthatóságról, vagy az átláthatatlanságról tanúskodik?

Aztán ott van Radoslav Procházka esete. A kormánypártok - a Smer, az SNS és a Híd - egy minden tekintetben bukott politikust, egy megrögzött hazudozót jelölt bírónak az Európai Unió Bíróságára. Előre borítékolható volt, hogy az EU-s Bírói Tanács úgy dobja majd vissza Procházka jelölését, hogy ennek a megbízhatatlan politikai hajótöröttnek a lába se éri majd a földet. Ez így is történt.
A kormánynak úgy tűnik szüksége volt egy újabb botrányra. Igen, a visszautasított jelölt botrányt jelent.

Fico, Danko és Bugár elfelejtették, hogy a bírói hatalom arrafelé nemcsak a sérthetetlen jogra, hanem a morális értékekre és elvekre is épül.

Biztos vagyok benne, hogy ha a Mečiar uralkodását követő kormányok úgy viselkedtek volna, mint Fico, Danko és Bugár koalíciója, akkor Szlovákia a mai napig nem volna sem az Európai Unió, sem a NATO tagja, a szlovákiai polgárok pedig nem utazhatnának, dolgozhatnának, tanulhatnának külföldön - SZABADON.

Országunk kormányát egyáltalán nem érdekli, hogy mit gondolnak rólunk a határ túloldalán, ahogy az sem érdekli őket, hogy milyen áthidalhatatlan szakadék tátong a béreket átlagoló statisztikák, és a dolgozó emberek valós keresete között. Nincs idejük, hogy ezen elgondolkozzanak. Annyi munkájuk van, hogy alig bírják elvégezni.

Söprögetnek (botrányokat a szőnyeg alá), osztogatnak (posztokat és bizniszeket), vásárolnak (mindegy mit, csak legyen túlárazott), építenek (autópályát, tízszeres áron)...

Ez van. Ezt az utat választották, a korrupció és a belterjes mutyizás útját. És senki ne csodálkozzon, hogy nincs idejük az emberekkel törődni. Hogy miért?

Mert az út, amin járnak, göröngyös út. Olyan göröngyös, hogy előbb vagy utóbb kitörik a kerék.