A kultúra belépője az új évtizedbe

Rigó Konrád | 2020. január 14. - 17:09
2020. január elsején nemcsak új évet kezdünk, hanem beléptünk a 20-as évekbe. Lezártunk egy évtizedet, így érdemes mérleget vonni az elmúlt időszakról minden területen – így a kultúra területén is.

Hadd kezdjem egy gondolati kísérlettel. Kulturális államtitkárként Pozsonyban dolgozom. Tegyük fel, az egyik ebédszünetemben az utcán felmérést készítek. A kérdés, amit a járókelőknek felteszek, a következő: „Mi a kultúra? Mit ért Ön ez alatt a szó alatt?"

Valószínűleg kis felmérésem azt eredményezné, hogy a kérdésre nem egyszerű egyértelmű választ adni. A kultúrát gyakran használjuk a művészet szinonimájaként, utalhat a képzőművészetre, a zenére és az irodalomra. Magába foglalja a tradícióinkat, tudományos, vallási, nemzeti és filozófiai világnézetünket de étkezési szokásainkat, öltözködési stílusainka is.

Tehát a kultúra mindent felölel, ami az ember és közösség szellemi és tárgyi alkotóképességén alapul. Mindent, amit létrehozunk. Így mindannyiunkat érint, és mindannyiunknak megvan benne a szerepe és a feladata.

De mi az állam szerepe? Hogy előmozdítsa és megteremtse az cselekvés lehetőségeit a kultúra minden területén, az optimális kibontakoztatás lehetőségét és a megfelelő keretrendszer megteremtését.  

A magyar kultúra helyzete Szlovákiában további kérdéseket vet fel. Hogyan lehet biztosítani fejlődését? Mi kell ahhoz, hogy nyitott legyen, ugyanakkor megőrizze identitását? Miként segíthet az állam, és vajon mi magunk tudjuk-e, hogy mit szeretnénk elérni, és azt hogyan érhetjük el. A törvénybe iktatott Kisebbségi Kulturális Alap megkerülhetetlen és hatalmas eredmény, ám csak az egyik sarokköve a kulturális önrendelkezésnek. Ettől tovább kell lépni, további elemekkel kell erősíteni a nemzetiségi kultúra és művészet intézményi hálóját, hogy egy igazán működőképes rendszert alkossunk. Lássuk, mit kell tenni!

Az államnak a művészet és a közművelődés terén van dolga.  Létre kell hozni a Nemzeti Kisebbségek Művészeti Központját, az ArtMinort, ami a legfontosabb művészeti nemzetiségi alkotásokat hivatott bemutatni. A másik nélkülözhetetlen intézmény pedig az ennek alapot adó, szélesebb értelemben vett kultúrával, vagyis a közművelődéssel foglalkozik. Régi vagy új alapokon, de megújult tevékenységgel. 

A 20-as évek kihívásainak csak akkor tehetünk eleget, ha egyetértés születik az állam, a közösségek feladatvállalása kérdésében a kultúra területén. A fejlődés záloga a nyitottság, a kor kihívásaira való reflektálás, átgondoltság és cselekvőképesség. A kultúrán belül pedig mindez politikától mentesen kell, hogy megvalósuljon. Ez az állam, közösségek és egyének közös felelőssége. Mindannyiunk felelőssége. Sem több, sem kevesebb. Ne csak beszéljünk róla, tegyünk is érte.