Maradj EMBER ebben az "embertelen" világban

Jókat beszélgetett a családjával, a barátaival, gyakran összejárt velük. Az együtt töltött idő alatt nem kerültek elő a mobiltelefonok (még nem is voltak), így mindenki oda tudott figyelni a másikra. A gyerekek sem kiabáltak vissza a szüleikre, többnyire tudták, hogy hol a határ (oké, igen, akkor is voltak rosszcsont gyerkőcök, de az édesanyjukkal, édesapjukkal igyekeztek tisztelettudóan viselkedni. Aztán teltek-múltak az évek...

Felnőtt egy újabb generáció, a technika rohamosan fejlődött. Megjelentek az első közösségi, még eléggé kezdetleges "közösségi oldalak". Akkoriban még úgy ahogy rendben volt minden, aztán egyszer csak 2009-ben elindult valami... Mindenki örült, hogy "fú, de jó, így könnyebben tudom tartani a kapcsolatot a messze élő családtagjaimmal, barátaimmal!" Lájkolgattuk egymás képeit, ha hozzászóltunk valamilyen témához, nem vetettük el a sulykot. Nem anyáztunk, nem közöltük "hangosan" a másikkal, hogy "dögölj meg", nem írtuk egy híresség posztja alá, hogy "te kövér disznó meg hülye "PÉ". Ám ahogy később az emberek ráéreztek az egész ízére, annál jobban elszabadultak az indulatok, felbukkant a gyűlölet, válogatás nélkül nyilvánosan többszáz ismerős előtt az egyk fél elkezdte pocskondiázni a másikat a fotelből, az otthon melegéből, akár még ismeretlenül is. Egyesek "ezen a helyen" üzengettek azoknak a családtagjaiknak, akikkel nem voltak jóba, ahelyett, hogy leültek volna egy asztalhoz, és négy fal között megbeszélték volna a dolgaikat. Ezt a témát aztán követte a politkai hovatartozás felemlegetése, kritizálása, egyre tübb bélyeget kezdtek el ragasztani egymásra az emberek akarva-akaratlanul, kivétel nélkül. Barátságok szakadtak meg a közösségi oldalon, jöttek a tiltások. Ez utóbbit nagyon nevetségesnek tartom, hisz az ismerőssel, baráttal, családtaggal összefuthat akaratlanul személyesen az ember - na, akkor mi lesz a tiltással? Kihívja az illetőre a rendőrséget?

Na, aztán jött az oltott-oltatlan vita. Nagyokat röhöghettek a markukba, akik ezt az ellentétet generálták. Sokan bekapták a horgot mindkét térfélen, rengetegen átestek a ló túloldalára. Még jobban bedurvultak az emberi viszonyok, kapcsolatok. És jelenleg pedig az orosz-ukrán háború generálja az ellentéteket, most sincs lakat sokak száján, főleg azokén, akik mosdatlan szóhasználattal fejezik ki a véleményüket. Sőt, személyes találkozásokkor is megy az adok-kapok, amit egy ideig még el lehet viselni, ám aztán elpattanhat a húr. És hogy a gyerekek sem maradjanak ki ebből a rosszból, rengeteg a netes zaklatás, bántalmazás, megszégyenítés a fiatalok, gyerekek körében. Már olyan is előfordult, hogy emiatt egy gyermek önkezével vetett véget az életének. Igen, tudom, nem a gyerekeket kell hibáztatni, ők ezt a viselkedést a családból hozzák... Ahogy az emberek sem rosszak alapjában véve, csak a GONOSZ elcsábította őket azt kihasználva, hogy kiábrándultak a világból, és emiatt kifordultak önmagukból. Ha TE a kezedet nyújtod, ellökik maguktól, ha nyugodtan akarsz beszélgetni, lehurrognak, vagy faképnél hagynak. Utálatukban akár fizikai bántalmazással is megfenyegetnek téged. Mégha az utóbbit nem is gondolják komolyan, nem mérik fel a szavaiknak a súlyát. Nagyon kevesen vannak az olyanok, akik nem bunkó módon közlik veled az ellenvéleményüket. Sőt, még barátságok is születhetnek két, sok dologban másképp gondolkodó személy között. Az ilyen kapcsolatok csak úgy működhetnek, hogy megadod a tiszteletet a másiknak, még akkor is, ha nem értetek egyet.

Nehéz az embernek ilyen viszonyok közt önmaga maradni, mert szemben úszik az árral. Az esetek többségében ez nagyon nehéz, mégis megéri nemet mondani a GONOSZNAK. Sok harccal jár, de ami nem öl meg, az megerősít, nemde? 

Személy szerint sokszor érzek, éreztem azt, hogy utálom az embereket, elegem van belőlük (nem csak a közösségi oldalon való viselkedésük, a megnyilvánulásaik miatt), és elküldeném őket jó messzire, melegebb égtájakra, ám aztán rájövök, hogy az emberek alapjában véve jók, csak eltévedtek útközben. Van akik megengedi, hogy visszavezessék a JÓ útra, van, aki jól érzi magát a jelenlegi helyzetében. Őket hagyni kell, hogy a saját kárukon jöjjenek rá arra, hogy nem a JÓ felé haladnak.
Mint oly sokszor, most is egy ide illő idézettel búcsúzom tőletek, az egyik kedvencem:

"Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben." (Arany János)

Legyetek JÓK, és vigyázzatok magatokra, ölelés!!