Március 15. a jövőről szól

Rigó Konrád | 2019. március 15. - 16:20
A média függetlensége. Jogállam. Európai irányultság. Ez mind Március 15. 171 éve és ma is.

Tisztelt Ünneplő Közönség!

1848/49 mindenekelőtt a jövőről szól. 

Ha csak emlékezünk, és a nosztalgia andalító hangján szólunk Közép-Európa egyik legfontosabb forradalmáról, a lényegét veszítjük el. Hiszen a forradalom nem csupán a magyar függetlenség történetének fontos eseménye, hanem a térség fejlődése és polgárosodása szempontjából is megkerülhetetlen. 

Az 1848/49-ben nagy erővel felszínre törő elképzelések már jóval korábban hatni kezdtek. A felvilágosodás és a romantika talaján egy előremutató szellemiség fejlődött ki. Ennek a szellemnek köszönhetjük többek közt a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását, a Lánchidat, a gőzhajózást, a Duna menti népek köztársaságának gondolatát, de például Petőfi, Arany, Vörösmarty és a többiek műveinek eszmei alapját is.

Ez a szellemiség a forradalom bukása ellenére is egyértelműen a fejlődés útjára állította a közép-európai térséget. Hasonló minőségű gondolatokkal fellépő nemzedék nem sok volt azóta sem. Manapság pedig sok esetben az azokban az időkben megalapozott folyamatok, az akkori vívmányok ellehetetlenítésének vagyunk tanúi. 

De mit tehetünk ma, hogy méltó örökösei legyünk az 1848/49-es forradalom és az azt megelőző szellemi fejlődés fontos alakjainak? Mit üzen nekünk 1848/49?

Érdemes elővenni a híres 12 pontot és azok értelmezéseit.

Ezt az anyagot tanulmányozva talán öt fő területet jelölhetnénk ki, amelyen a leginkább kívánatos lenne elgondolkodni. És ahol lehetőség nyílik számunkra, hogy tegyünk valamit saját és a következő nemzedékek érdekében.

Elsősorban egy olyan szellemi közeg kialakítása lehet feladatunk, mely képes az elődöket megközelítő módon hozzászólni korunk történéseihez. Legendákon, hamis információkon nem alapulhat tudomány, nem képzelhető el hosszú távú fejlődés. Nem tudom, hogy hallottak-e róla, de semmi nem bizonyítja, hogy Petőfi valóban elszavalta a Múzeum lépcsőjén a Nemzeti dalt. Szépen hangzik ez a történet, vonzó a belőle sugárzó pátosz, de ne dőljünk be a hasonló híreknek. Attól még Petőfi verse nem veszt sem az erejéből, sem az értékéből. 

Másrészt biztosítanunk kell a sajtó védelmét, a sajtó szabadságát. Ehhez nem csak mi, politikusok, hanem minden olvasó hozzájárulhat. Azzal, hogy mit olvas. Láttuk Ján Kuciak történetén, hogy mire képes a média. De csak akkor, ha szabad, független, és olyan embereket tud kinevelni és eltartani, mint amilyen az említett Ján Kuciak volt. 

A harmadik terület politikai környezetünket érinti. Fontos szűkebb és tágabb térségünk közös érdekeinek képviselete. Régiónk, országunk, Közép-Európa, az Európai Unió, a nyugati kultúra egybe tartozik, egy egységet alkot. Kossuth Duna menti köztársasága a kor gondolkodásában valami hasonlót jelentett, mint ma az Európai Unió. Közös gazdasági, kulturális, szociális és védelmi érdekek kötnek össze minket. Persze semmit nem adnak ingyen, de az Unión kívül elfúj minket a történelem szele. 

Törvény előtti egyenlőséget kér a 48-as forradalmárok negyedik pontja. Mai nyelvre lefordítva ez az egyén és a hatalom viszonyának kérdését jelenti. A jogtudatosságot, a törvény adta lehetőségek és kötelességek kikényszerítését. A civil társadalom és megint csak a média támogatását. Önkéntességgel, közös munkával, támogatással, olvasással, 2 százalékkal… 

Legutoljára hagytam, de minden előbbinek az alapja: a demokrácia alapjainak védelme.

1848-ban, az akkori körülményeknek megfelelően még felelős minisztériumot, évenkénti országgyűlést és esküdtszéket követeltek. Ma az alkotmánybíróság, az ügyészség, a bírói kar, a közigazgatás függetlenségét féltjük. De ide tartozik azon állampolgári kötelességünk is, hogy részt vállaljunk az ország sorsának alakításában a választásokon keresztül is. 
Látjuk, nem kevés, amit tennünk kell, és nem kevés, amit tehetünk. Apró lépések ezek, de hihetetlenül nagy erő rejtőzhet bennük, ha komoly tudatossággal állunk a problémák elé.
Azzal kezdtem, hogy 1848/49 mindenekelőtt a jövőről szól. S talán sikerült bemutatnom, hogy a pátoszt messze elkerülve milyen praktikus és pragmatikus feladatok következhetnek az akkori eszmékből és történésekből. 


Szavaim azzal zárom, amivel a 12 pont kezdődött, s aminek érdekében érdemes dolgozni:
„Legyen béke, szabadság és egyetértés.”

2019. március 15., Felsőpatony