Másnap

Czompoly Csaba | 2020. március 2. - 21:03

A 2012-es parlamenti választások másnapján ezt írtam:

A választások másnapjának reggele, 7 óra. Hirtelen ébredem, kissé izzadtan. Nem aludtam jól, talán álmodtam is valamit. Nem emlékszem igaz, de feltehetőleg nem az elsődleges nemi jellegemmel volt kapcsolatban, mivel az álom kellemetlen utóízével még mindig birkózik az agyam.

Nincs jó kedvem. Vakargatom a fejemet, vajon a papucsom hol lehet? Mindegy, nincs jelentősége, gyorsan kipattanok az agyból, és próbálok minél kevesebb zajt csapva lesettenkedni az emeletről. A fa lépcsőfokok recsegnek, úgy istenesen. Csak a gyerekek fel ne ébredjenek, fohászkodom a Főnökhöz odafenn, mert akkor elszabadul a pokol, és még az asszony is “neheztelni” fog rám nagy valószínűséggel! Lassan, megfontoltan és főleg óvatosan araszolok lépcsőfokról lépcsőfokra. Leértem, fülelek, továbbra sem mozdul semmi, uhh, ezt megúsztam.

Mi legyen most? Merre is van a TV távkapcsolója? Már látom és próbálom előbányászni a kanapé redői közül. Megvan, kapcsoló be, 1-es gomb, STV, teletext. Hosszú pillanatok, vagy csak nekem tűnnek hosszúnak? Igen, lássuk csak…

Nem lehet, robban ki belőlem, vagyis csak halkan nyögdécselve ejtem ki a szavakat, mivel a gyerekek még alszanak, ugye. A gyomrom görcsbe rándul. Leülök. Egy korty víz talán segít. Mohón öntöm magamba a tegnap asztalon felejtett ásványvíz maradékát, majd hátradőlök a kanapén.

Gondolkodni próbálok, azonban agytekervényeim lankái felett átcsapnak az elkeseredés-cunami méretes hullámai. Gondolatok cikáznak. Ez, hogyan történhetett meg? Egy jól sikerült kampányon vagyunk túl. Biztatóak voltak az előjelek is. Többségében szimpatikus és rátermett embereket indítottunk harcba. A programunk jó volt. Mi hiányzott? Nincs magyarázat!

A Magyar Koalíció Pátjának megint nem sikerült a bejutás a Szlovák Parlamentbe. Hogyan tovább…

Soha nem éreztem késztetést, hogy gondolataimat papírra vessem. A középiskolás éveim után, majd tíz évig egészen 2012-ig – talán ha ötször, írtam néhány száz karakternél többet magyarul egyszerre és ebbe a beadványaimat és a szakdolgozatomat is beleszámoltam. Gondolhatják, mennyire fel lehettem dúlva akkor, ha írásra ”vetemedtem”.

Megmondom őszintén, akkor nem folytattam tovább. Egyetlen árva bejegyzés, ennyi maradt csak. Csalódott voltam és talán dühös is egyben, így vezettem le.

Már akkor sem voltam naiv és hiszékeny, de még fűtött a ”mozgalmi hevület”, ezért hittem abban, hogy az MKP képes önreflexióra és minden változni fog majd. Most már tudom, hogy ez, sohasem fog megtörténni, amíg ezek az emberek – akik már akkor is ott nyomultak az MKP színeiben – ott lesznek a párt közelében.

(forrás: abundantmotherhood.com)

Szeretném most is kiírni magamból, ami a szívemet nyomja, de hadd formálódjanak és csillapodjanak még azok a gondolatok ott benn, mert nem vagyok benne biztos, hogy elbírná a nyomdafestéket. Talán majd a jövő héten.

(folyt. köv.)

 

- cscz -