Megcsináltuk!

A parlament jóváhagyta a közoktatási törvény módosítását, amely a Híd kezdeményezésére került be a kormány prioritásai közé. A javaslatot az oktatási tárca terjesztette elő. A parlamentben benyújtott kiegészítéssel sikerült a törvény hatályát a kisiskolákon kívül a teljes szervezettségű nemzetiségi alapiskolák felső és alsó tagozatára is kiterjeszteni. Az eredeti javaslat 23 magyar kisiskolát, azaz csak alsó tagozattal rendelkező alapiskolát mentett volna meg, az általam benyújtott módosítással így összesen mintegy 100 magyar alapiskola kapott törvényi garanciát a megmaradáshoz. Az állam tehát egyetlen egy nemzetiségi iskolát sem fog szeptembertől bezárni. Óriási eredmény ez, tekintve hogy sajnos, évről évre kevesebb gyermeket íratnak be ezekbe az iskolákba, a népességfogyás igencsak érezteti hatását, és most már nemcsak a peremvidéken és a szórványban. Óriási eredmény ez, ami nagymértékben köszönhető Bugár Bélának, aki hosszas tárgyalások során minden politikai tekintélyét latba vetette, hogy a koalíciós megállapodás kereteit meghaladva, minden nemzetiségi alapiskola megkapja a kivételt. Az elmúlt hetekben nagyon sok iskolaigazgatóval, polgármesterrel találkoztam, többek között az Ipoly-menti falvakban. Ezek a találkozók megerősítettek abban, hogy nem hagyhatjuk magukra őket a problémáikkal, és hogy mindent el kell követni az iskolák megőrzése érdekében, mert nincs más út. Ezért is ütöttük tovább a vasat, és használtunk ki minden adandó alkalmat az egyeztetésre a koalíciós partnerekkel. Ha szabad most egy kicsit személyesnek lennem, nekem ez a 100 iskola megérte. Ez volt a cél, ezért (is) akartunk kormányra lépni. Még akkor is, ha tudtuk, nem lesz egyszerű. Ennek az elmúlt három évnek azonban van tanulsága is. Ahhoz, hogy el tudjuk érni a céljainkat, tudnunk kell, hogy MIT akarunk. És még ez sem elég, azt világosan meg is kell tudnunk fogalmazni. Az érintetteknek egymással tárgyalni kell, a civil és érdekvédelmi szervezeteknek a politikával és viszont. Egy irányba kell húznunk a szekeret és egymást kell segítenünk, különösen a szlovákiai magyarokat érzékenyen érintő kérdésekben. Számomra a magyar iskolák ügye sosem volt és ezután sem lesz pártpolitikai kérdés. Örüljünk ma, mert van miért. De nem dőlhetünk önelégülten hátra, mert előttünk áll a iskolák finanszírozásáról szóló törvény és ehhez kapcsolódóan a közoktatási törvény újabb módosítása, ahol ismét szükség lesz arra, hogy helyén legyen az eszünk és a szívünk. Mert itt nincs ti és mi, itt csak mi vagyunk.