Megoldatlan problémák a földhasználat és földbérleti viszonyok terén

Simon Zsolt | 2021. január 25. - 12:18
Az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF kemény kritikát fogalmazott meg Szlovákiával szemben a mezőgazdasági földhasználat és földbérleti viszonyok terén meglévő átláthatatlanság miatt. Ebből ered a gyanú a folyósított támogatásokat illetően, hiszen a zavarosban egyszerűbb a csalást felügyelhetetlenül kivitelezni. A miniszter elutasítja azoknak az Európai Bizottságtól érkezett leveleknek a nyilvánosságra hozatalát, amelyek az Agrárkifizető Ügynökséggel (PPA) szemben megfogalmazott fenntartásokat tartalmazzák. Miért? Hiszen a kialakult állapotért nem ő a felelős, viszont a közelgő katasztrófa megakadályozását már neki kell elhárítania.

A Szlovák Köztársaságban meglévő földhasználati állapotok rémisztőek, és valójában az államnak a kérdéshez fűződő viszonyát illusztrálják az elmúlt száz évből. Történelmi relikvia: földtörvény tekintetében Szlovákiában még mindig a 19. században van. Sőt, ezt a jogi alapot már maguk a magyarok is maguk mögött hagyták. Soktulajdonosú, fel- és elaprózott parcellák szerte az országban. Ez a struktúra nem képes átlátható bérleti viszonyokat teremteni.

A szocialista időszakban a tulajdonjog helyett a földhasználati jogot részesítették előnyben az erőszakkal kialakított szövetkezetekben és állami birtokokon. A bársonyos forradalom után Szlovákiában a radikális földjogi változtatások helyett, a HZDS és SDĽ embereinek érdekei miatt, bevezették a pótföldek rendszerét.

A pótföldek rendszere így illusztrálható: amennyiben a földtulajdonos gazdálkodni akart (a saját földjén), megtehette, de nem a saját tulajdonán. Megállapították földjeinek a nagyságát, és ugyanakkora méretű parcellát kihasítottak valahol a szövetkezet vagy privatizált állami birtok nagyobb földtáblája szélén. Az akkori kormányzat szerint, ennek a megoldásnak csupán ideiglenesen kellett érvényben maradnia, azonban 30 éve tart. A három évtized alatt lehet, hogy már az ötödik bérlő használja a parcellát, így a pontos használati jogot megállapítani szinte lehetetlen. A Smer-kormányok és koalíciós társaik pedig bevezették a földek albérleti szerződéses rendszerét. A rendszer lényegét nagyon egyszerű szavakba önteni:

államilag kialakított káosz. Az alkotmányban garantált tulajdonjogot ilyen feltételek mellett az állam nem képes garantálni.

Ahhoz, hogy mindenki a saját (tulajdonát képező) vagy a bérleti szerződésben bérelt földjét ott használja, ahol az ténylegesen található, földkonszolidációra van szükség. A megoldás kiindulási alapja „a tulajdon és a hozzá kapcsolódó jogok sérthetetlenek” elv kell legyen.

Egy parcella, egy tulajdonos, és nem 15 vagy 20 társtulajdonos. Az is fontos, hogy ez az állapot ne csak létrejöjjön, hanem meg is maradjon.

Ez kell legyen az állam és a miniszter feladata.  

A feladat nem egyszerű, azonban működő megoldást kínál. Hogy hogyan? Földreform a neve:

földkonszolidáció, a földhasználatot, az örökösödést, a földbirtokosságokat szabályozó jogszabályok módosításával.

Nem egyszerű, de járható megoldási javaslat, véleményem szerint 10 év és 850 millió euró szükségeltetik hozzá. A megváltoztatni kívánt törvényeket alkotmányos többséggel kell elfogadni, hogy legalább 10 évig, míg tart az átmeneti idő, érvényben legyenek. Ezen évtized alatt pedig duális rendszert kell alkalmazni aszerint, hogy az érintett parcellán a földkonszolidáció lezajlott már vagy még nem.   

Hangsúlyozom, a földkonszolidáció létrehozása önmagában kevés. Hiszen már most látni, hogy ahol 15 évvel ezelőtt azt végrehajtották, újra aprózódnak a telkek. Komplex megoldást kell adni, erre egyedül egy nagy földreform képes. Ahol a földkonszolidáció már megvalósult, ott az államnak szigorúan követelni kell, hogy mindenki csak ott és azt művelje és bérelje, ami az övé, minden pótföld vagy albérleti szerződés lehetősége nélkül! 

Amennyiben az állam biztosítani tudja az előírásokat,

úgy teljesíti az úniós támogatások kifizetéséhez szükséges feltételeket, azonban ha nem, úgy éves szinten 400 és 650 millió euró közé tehető támogatástól esik majd el.

És ez a fenyegetés már nem csak teoretikusan van jelen, az OLAF és az EB megállapításai után egyre nyilvánvalóbbak. 

Mičovský miniszter úr, gondolkodjon el a megoldáson, ez az ön házi feladata! A pénzügyminiszter úr is töprengjen, hiszen ha nem találnak komplex megoldást a feljebb vázoltakra, akkor az az országra nézve óriási gazdasági hanyatlást jelent majd. 

A probléma megoldásához szükséges elegendő anyagi forrás jelenleg a rendelkezésükre áll. Az alkotmányos többség úgyszintén nem okozhat fejtörést. Ezért felszólítom a kormány tagjait, értékeljék újra a helyreállítási alap anyagi forrásainak a szétosztásáról hozott döntésüket, és orvosolják a földreformot. Tudom, hogy ez nagy falat, azonban megkerülhetetlen az ország jövőjét illetően. Világos tulajdonviszonyok nélkül nem lesz mód az eredményes és átlátható gazdálkodásra és országépítésre.

*szponzorált tartalom