Mi lesz a gyermekeinkkel?
Az oktatásügy társadalmunk olyan területe, amely szinte minden embert érdekel Szlovákiában. Természetesen a mi régiónkban is. Érthető ez a megkülönböztetett figyelem, hiszen szülőként, nagyszülőként szívügyünk gyermekeink, unokáink boldogulása, amelynek egyik fontos feltétele a színvonalas oktatás. Jogosan kérdezzük hát gyakran, vajon a szemünk fénye nívós iskolába jár-e? S milyen a szlovákiai oktatásügyhelyzete más országokéhoz képest? Az utóbbi kérdésre sajnos, nem lehet elégedetten válaszolni. Néhányan szakértők adataira hivatkozva úgy vélik, hogy a szlovákiai egyetemeknek és főiskoláknak az egyharmadát be kellene zárni, mert nem felelnek meg a mai kor elvárásainak, ráadásul nem ritkán olyan tantárgyakat oktatnak, amely iránt nincs vagy igencsak gyér a társadalmi igény. Főleg emiatt a megszerzett diploma nem sokat ér, hiszen nem lehet vele megfelelő munkahelyet találni.
Mindeközben a szaktanintézetekbe, de még a szakközépiskolákba is hovatovább szinte lasszóval kell becserkészni a leendő növendékeket. Főleg két ok miatt. Egyrészt nálunk még mindig tartja magát az a nézet, miszerint csak a gyenge előmenetelű tanulók jelentkezzenek ezekbe az iskolákba. Ami elavult és nem is helytálló nézet. Elegendő csak Ausztriában vagy Németországban körültekinteni, s máris meggyőződhetünk arról, hogy ott bizony nagy presztizse van a szakképzésnek. Ott fontosnak tartják, hogy valamilyen jó szakmát tanuljon ki a gyerek. Aztán, ha jónak látja, képezze tovább magát. Svájcban például van olyan informatikai szakközépiskola, ahova a sok jelentkező miatt nehezebb bejutni, mint az ottani egyetemekre. Szlovákiai szakértők jól tudják, miért van ez igy az említett három országban. Elsősorban azért, mert olyan az ottani szakközépiskolák olyan magas szintű képesítést nyújtanak, amely iránt nagy és állandó a kereslet. Ezeknek az iskoláknak az eszköztára, felszereltsége a lehető legkorszerűbb. Ott a duális képzésről nem csupán beszélnek és vitáznak, hanem már évekkel ezelőtt bevezették a neves cégek és az iskolák eredményes együttműködését jelentő módszert, Ennek is köszönhetően a fiatal szakmunkások biztos és jól fizetett álláshoz jutnak, kiszámítható jövő áll előttük.
Ez a röpke körkép is igazolja, mennyi tennivaló akad oktatásügyünkben. A megyei önkormányzat részéről is. Nem elég azt hangoztatni, mennyi pénzt juttatnak az adott régió középiskoláinak, mi mindennel támogatják őket. Ám fel kell tennünk azt az igencsak időszerű kérdést: vajon mit tesznek annak érdekében, hogy ezekben az iskolákban olyan tantárgyakat, olyan szakmákat oktassanak, amelyeket gazdaságunk igényel? Segítenek-e abban, hogy csökkenjen a hiányszakmák száma? Törődnek-e azzal, hogy milyen ezeknek az intézményeknek a felszereltsége? Megfelelnek-e korunk elvárásainak, vagy elavultak, mert az évtizedekkel ezelőtti állapotokat tükrözik. S vajon az oktatók a mai igényeknek, egyúttal pedig a rohamosan fejlődő műszaki színvonal igényeinek megfelelően képezik-e őket. Mindez nem mellékes, mert fontos láncszem az oktatási reformban, amelyet tovább már nem szabad halogatni. Mert a tét óriási: gyermekeink, unokáink jövője. Boldogulásuk az életben.