Mi történne, ha Fico legújabb terve megvalósulna?

Kovács György | 2020. január 21. - 15:15
Nem elég, hogy a jelenlegi miniszterelnök buldózerrel dönti romba a kórházakat, az elődje (aki nem más, mint az ún. főnök inkognitóban) a teljes egészségügyet vette célba.

Biztosan értesültek már a SMER sajtótájékoztatójáról, amelyen R. Fico bemutatta a SMER új programtervét. Ismét előkerült a fiókból a 13. nyugdíj témája, amelyet már 2010-ben is hirdettek az útszéli billboardok. Ám a legnagyobb port az egészségüggyel kapcsolatos felvetése kavarta. Kitalálta, hogyan lehetne Szlovákiában tartani az orvosokat:

(dobpergés) ERŐSZAKKAL!

Nagy büszkeség, ha az ember gyermeke orvosi pályára készül. De mi van akkor, ha kiderül, hogy 6 kemény egyetemi év, valamint a nehéz orvosi szakvizsga letétele után – nem beszélve az egész életen át tartó tanulásról – az orvos köteles 10 évet ledolgozni az országban, másként 55 ezer euró büntetést kell fizetnie?

Tapasztalt menedzser vagyok, Szlovákia legnagyobb egyetemi kórházának az igazgatója voltam. Az évek során számos egyetemi hallgatóval volt szerencsém találkozni, akik szakmai gyakorlatukat töltötték, vagy épp tudományos kutatást végeztek a kórházban. Hogy miért külföldön keresnek munkát a friss diplomás orvosok? Talán mert az egyetem elvégzése után szembesülnek a csúf valósággal. Egy orvos fizetése – szakmai vizsga letétele nélkül is – megüti az 1100 eurót. Bár ez az összeg lehetne magasabb is, mégsem ez a probléma. Tegyük fel, hogy egy hallgató az alacsony fizetés ellenére is úgy dönt, életet akar menteni. Az egyetem elvégzése után szakmai vizsgát kell tennie. Ha leteszi a vizsgát, újabb akadályba ütközik: korlátozott a munkakörök választéka. Mi több, nincs lehetőség a fejlődésre sem, hiszen az idősebb és a ranglétrán sokkal magasabban álló orvosok mellett a fiatalok nem kapnak teret. Egy jól működő vállalatban a tehetséges és ambiciózus alkalmazottakat előléptetik, a fiatal orvosok azonban nem sokat tehetnek azért, hogy magasabb fizetési kategóriába kerüljenek.

Egy következő probléma, hogy a tanulmányok során nem adottak a körülmények a tudományos kísérletekhez. A kórházakban nincs elég képzett orvos, aki foglalkozhatna a medikusokkal, elméleti és gyakorlati szinten is képezhetné őket. Ilyen körülmények között páciensként sem szeretnénk huzamosabb időt tölteni a kórházban, nemhogy medikusként vagy orvosként. Az újítások sem kapnak teret. Ha valaki komoly tudományos kísérletet szeretne folytatni, akkor rengeteg pénzre van szüksége.

A rendszerrel is gond van.

A Szlovákiában tanuló medikusok mintegy 50%-a külföldi.

Példának okáért a tavalyi évben Turócszentmártonban a Jesenius Orvostudományi Kar hallgatóinak több mint fele külföldi volt. Napjainkban az iskolák számára a gazdasági haszon a meghatározó, a külföldi diákok ugyanis tandíjat fizetnek. Ezek az orvostanhallgatók a tanulmányaik végeztével azonban hazatérnek. Mindezt összegezve megállapíthatjuk, hogy a szlovákiai medikusoknak nyomós okuk van külföldre menni. A kórházak rossz állapotban vannak, és nincs lehetőségük szakmai gyakorlatra, de a tudományos kutatásokra sincs anyagi keret és megfelelő felszerelés. Nem nyithatnak saját rendelőt sem, amíg le nem teszik az orvosi szakvizsgát. Ha pedig leteszik, akkor sem rendelkeznek megfelelő tőkével egy rendelő megnyitásához. Elavult kórházakban nevetségesen alacsony fizetésért dolgozni – ez a jövőkép inkább méreg, mintsem gyógyír az iskolapadban töltött hosszú évekre. Aki még nem élt át egy éjszakai műszakot a baleseti sebészeten vagy az intenzív osztályon, az nem tudja, mi a rosszul fizetett, nehéz munka, melynek során az ember szinte fél lábbal a börtönben van.

Visszatérve a volt miniszterelnökhöz. Ha a fent említett „zseniális” ötlete megvalósul, akkor már csak idő kérdése, hogy más szakterületeken is bevezetésre kerüljön. Ha ez a képtelenség zöld utat kap, az orvos- és medikushiány súlyos következményeivel kell majd számolnunk. Kíváncsi lennék, mennyi fiatal szeretne ilyen feltételek mellett Szlovákiában tanulni…

Nem is olyan régen még a kulcsainkat csörgetve harcoltunk a határok megnyitásáért és a szabadságért. Most pedig annak lehetünk tanúi, hogy a hozzá nem értő miniszterelnök

buldózerrel esik neki a kórházaknak,

míg a volt miniszterelnök az egészségügyet támadja, közben komoly károkat okozva az iskolaügyben is. Arról a két kormányzati szervről van szó, amely a leginkább segítségre szorul. Ha 12 év alatt nem tanultak a hibáikból, akkor inkább álljanak félre, és adják át a helyüket azoknak, akik értik a dolgukat és tenni akarnak az ügy érdekében.