Mi van akkor ha … ?

Azt szokták mondani, evés közben jön meg az étvágy. Olyan közel kerültünk Európa futballporondjához, mint mikor 1987-ben Csehszlovák kupadöntőt játszottunk Kopřivnicén a Sparta Prága ellen. A közös ebben csak az, hogy akkor is bizakodtunk, most is bizakodunk. Akkor sikerült, talán most is sikerülni fog.

Na de mi van, ha mégsem?!

Mindenki történelemírásról beszél, viszont a tulajdonos már 2016-ban azt nyilatkozta, hogy bajnokcsapatot szeretne csinálni a DAC-ból. Természetesen nincs az a sárga-kék szívű szurkoló, aki nem szeretné Európa Ligában látni csapatunkat, viszont az utolsó mérkőzés előtt azzal is kell számolni, hogy ez nem sikerül. És itt most ne tessék hitehagyottsággal vádolni engem.

Azt amit csináltak velünk Nagyszombatban még egyszer nem viseli el a DAC-szurkoló, és ha a játékvezetők nem fognak a fair play szabályainak megfelelően ténykedni, akkor bizony ebből a szlovák Fortuna Ligából kirekesztették a magyar bástya Dunaszerdahelyt. Bízzunk benne, hogy ez nem történhet meg!!!

Viszont az megtörténhet, hogy a nagy teher ott van a vállunkon, fiatal csapatunk pedig elég nehezen viseli a kihívásokat, és kikapunk Rózahegyen.

Mi történik akkor?

Semmi, mert a futball napjainkban ilyen, és az nyer aki azon a napon jobb, felkészültebb, szerencsésebb.

Csapatunk nemegyszer játszott már egész nézhető, szlovák viszonylatban jó futballt, tehát jogosan várhatjuk el, hogy kiharcolják azt, amire minden elhivatott DAC-szurkoló vágyik.

Abban biztos vagyok, hogy a szakmai stáb és a csapat minden egyes tagja mérlegelte, tudja a mérkőzés fontosságát, és mindent megtesz a számunkra kedvező eredményért, félre téve mindent, ami negatívan hatna játékukra.

Lelki szemeimmel látok egy jövőképet, kész stadiont akadémiát, amit futkosó gyermekek töltenek meg, és egy teltházas mérkőzést mondjuk az AC Milan ellen, ami DAC-győzelemmel végződik.

Egyszer talán…

Nagyszombatban nem voltunk higgadtak, a Slovan ellen hibáztunk, viszont az még belefért. Ám Rózsahegyen ki-ki alapon játszuk a szezonzáró mérkőzésünket, és vagy örömmámorban, de az is lehet, hogy csalódottan térünk majd onnan haza.

Igen a futball néha örömmámor, tud fájni is olykor, de akkor is csak DAC!