Mint egy begőzölt pitbull a koncot, úgy őrzitek fogaitokban tartva a Gyurcsány-fóbiát

Kétségem nincsen most már, hogy a liberális (Figyelem: egyáltalán nem pejorative értendő a jelző, sőt!) sajtó képtelen elengedni képletes fogsorának görcsös szorításából, akárha egy begőzölt pittbull a koncot, a Gyurcsány-fóbiát.

Amit a szerencsétlen magyar népességbe anno nem más, mint a Fidesz propagandistái (is!) beoltottak. Mintegy infúzióként. Az ŐSZÖDI BESZÉDTŐL (példaértékűen ritka és őszinte volt) kezdve, egészen a mai napig.

Semmi más nem tanúskodik erről nyilvánvalóbban, mint a számomra egyébként igenis szimpatikus és ugyancsak példaértékű 444 portál.

Lásd, legenyhébben szólva is gyanúsan vehemens, kommentatív elemekkel elnehezített „beszámolóját” Gyurcsány Ferenc és a Demokratikus Koalíció kedden megkezdett Orbán-ellenes tüntetéssorozatának első „akciójáról”.

Amely rendezvény (performansz?), legyen az bármilyen esetleges és kezdetleges – amit oly intenzív szemforgatással, lefitymálással, mondhatni, tudatos piszkítással reagált le az ügyeletes viszolygó –, elvileg és gyakorlatilag mindenképpen minimum figyelemre méltó.

Kiváltképpen, ha azt vesszik figyelembe, hogy Orbán Viktoréknak mára egész Magyarországból ( a Kárpát-medence magyarságából nemkülönben) a legeslegbárgyúbb birkanyájat sikerült idomítaniuk Európán belül.

Gyurcsány és a Demokratikus Koalíció keddi próbálkozása ugyanis legalább nyomelemeiben tartalmazta azt a fílinget, ami holtbiztosan jellemezte volna az utcai megmozdulásokat (zavargásokat esetleg), amelyek holtbiztosan kitörnek bárhol, ha a Budapesttől legalább ezer kilométeres sugarú körben regnáló kormányok bármelyikét megbélyegzik. Úgy, ahogy a magyar kormány viselt dolgait minősítő Sargentini-jelentéssel tették.

Egy olyan testület (az Európai Parlament) túlnyomó többsége, amely testület játékszabályainak önként vetették alá magukat a mindenkori magyar kormányzatok!

A leggyengébbek kedvéért itt kell megjegyezni, hogy ez a jelentés nem másról szólt, mint arról, hogy az Európai Unióban egyszerűen geciség jobbágysorba taszítani a legbárgyúbb plebszet is. (Rólad, igen rólad van szó, kedves olvasó!)

Akkor is, ha ennek a plebsznek, illetve népességnek (ha úgy teszik nemzet), halvány sejtelme nincs arról, hogy át van baszva, mint szar a kerítésen.

(Itt lehet szörnyűlködni, kedves keresztény kulturális maskarába öltöztetett/bújt szemforgató nemzettestvéreim.)

Mármost, nehogy félreértés legyen: Nem arról szól ez a poszt, hogy bárkinek tortát kellene sütnie örömében amiatt, hogy valakik képesek voltak leturházni Orbán Viktor regnálása elleni tiltakozásul szolgálati mikrobuszának szélvédőjét.

Legfeljebb arról, hogy ajánlatos lenne legalább egy pillanatra elmerengeni, mindenáron bele kell-e rúgni (poén vagy sem) bárkibe, aki, ha bárminő esetlenül is, de legalább megpróbál beszólni egy önelégült királynak, meg a nála is elkanászkodottabb sleppjének hogy undorítóan meztelenek és büdösek…?