Mit hoz Ukrajnának a nagy keleti vallási válás?

Októberig még úgy volt, hogy létrejöhet egy új, egyesitett ukrán ortodox egyház, amely így szakad az orosz ortodox egyháztól, amely Ukrajnában az Ukrán Ortodox Egyház - Moszkvai Patriarchátus néven működik. Mind a mai napig a moszkvai a hivatalos és domináns ortodox egyház Ukrajnában (tizenkétezer plébániával). 

Ukrajnában három, hivatalosan „szakadárnak” minősitett ortodox egyház (és egy unitus is), amelyek csak lassan zárkóznak fel, ami a hívőket és plébániák számát illeti (négyezer). Különbség a rítusok között nincs, csupán függetlenségükben, illetve elismertségükben van.  A plébániák számán túl az aktív, gyakorló hívek száma még fontosabb.  Ebből a szempontból az ukrán lehet a világ legnagyobb hívőortodox nemzete, mert hiába vannak többen számbelileg az oroszok, de nem igen járnak templomba és adakoznak. 

Az ukrán egyházak közül kiemelkedik a Filaret pátriárka vezette Ukrán Ortodox Egyház – Kijevi Patriarchátus. Filaret még a Szovjetunió szétesésekor az orosz ortodox egyház vezetéséért vetélkedett a mostani pátriárka Kirillel. Miután vesztett, inkább otthon szervezett egy szakadár ukrán egyházat. (A rossz nyelvek mind a két pátriárkát KGB ügynökként könyvelik el, és aminek negatív hatása volt a kijevi patriarchátus népszerűségére).   

Az orosz agresszió, illetve a 2019 választások előtt azonban az ukrán vezetés – Porosenkó elnök egyébként a moszkvai patriarchátus híve – elérkezettnek látta az időt az ukrán patrióták által rég áhított vallási függetlenségnek is. Míg az ortodox egyház támogatottsága eléri a hatvan százalékot, Porosenkó kormánya a tízet sem. Ez a lépés egyértelműen a „hadsereg, nyelv, hit” üzenettel kampányoló ukrán elnök újraválasztási kampányának szerves része. 

Az eredeti tervhez képest I. Bartolomaiosz, Konstantinápoly ökumenikus pátriárkája október 11-én arról határozott, hogy kánonjogilag Ukrajna visszakerül Konstantinápoly alá. Feloldotta két szakadár ortodox egyház kiátkozását, de jó érzékkel egyiket sem bízta meg a többi egyesítésével. Inkábbaz ukrajnai ortodox egyház „autokefáliájának” (saját fejűség, vagyis függetlenség) előkészítésére kinevezett egy amerikai és egy kanadai püspököt. 

Ezzel Konstantinápoly visszavette és tényleges gyakorolja a kánonjog szerinti főhatóságot miután ezt 1686-ban Moszkvára ruházta. Ily módon Bartolomaiosz emelte a tétet, hiszen a hívőknek most már nem az ukrán és orosz ortodox egyházak, hanem a Konstantinápoly, a legrégebbi ortodox egyház és a Moszkva, a „harmadik Róma” között kell választaniuk. 

Mindez hatalmas felháborodást váltott ki Moszkvában. Az oroszok többször megüzenték a pátriárkának, hogy Ukrajna kérdését ne bolygassa. Ám az orosz titkosszolgálatok „támogató” tevékenysége maga is okozója lehetett a pátriárka állhatatosságának, illetve a Görögország megorrolásának Moszkvára (Macedónia mellett). Az október 15-i minszki szinóduson Moszkva kimondta az egyházszakadást, amelyet egyesek a legnagyobbnak tartanak 1054 óta, amikor is szakított a nyugati és keleti keresztény egyház. 

A bizánci egyház történelme természetesen tele van szakításokkal és szakadárokkal. A legutóbbi hasonló törés Konstantinápoly és Moszkva között 1996-ban volt a pici észt ortodox egyház hovatartozása miatt. Akkor három hónap alatt elsimultak az ellentétek. 1923-ben pedig a lengyelek kaptak tomoszt Konstantinápolytól a Moszkvától való elszakadásra, de akkor a plébániák túlnyomó része Moszkva alatt maradt. 

Most azonban úgy tűnik Bartolomaiosz nagyban, igazi bizánci játszmát játszik. Moszkva alá jelenleg harmincötezer plébánia tartozik, ebből tizenkétezer Ukrajnában. A szakadással Konstantinápoly alá tartozhat Ukrajna, illetve a világ többi részében lévő jó háromezer. Ukrajna szakadását után Moszkvának jelentős problémákkal kell szembenézni a Balkánon, de akár Belaruszban is, ha Lukasenko elnök elérkezettnek látja az időt egy hasonló lépésre.  Egyes számitások szerint Kostantinápoly akár húszezer felé is tornázhatja fennhatósága alá tartozó közösségek számát, míg Moszkva tizennégyezerre is zsugorodhatna. 

Nem véletlenül látják úgy Moszkvában, hogy nincs idő és mód a kompromisszumra, a döntő pillanatban nem lehet gyengének látszani. Mivel az ortodox egyház az orosz „softpower” kulcsfontosságú eszköze, Putyin orosz elnök minden eszközével támogatni foglya ezt a harcot. Ukrajna, ismét, felvonulási terület lehet az ortodox egyház legnagyobb háborújában. 

Az ukrán vezetés és elemzők jó része nyugalomra int, mivel a moszkvai patriarchátus plébániáinak nagyobb része a patriótának számitó Nyugat és Közép-Ukrajnában van. A legvallásosabb ortodoxok a felmérések szerint valóban Nyugat-Ukrajnában van, mig keleten sokkal több a megkeresztelt ateista. A konstantinápolyi döntés után az ukránok 54% -a (Nyugat-Ukrajnában ez a szám 68%, mig Közép-Ukrajnában 58%) támogatja az egységes ukrán egyház létrehozását, míg eddig 39%. Ám ami a fő, a moszkvai patriarchátus híveinek a fele nem támogatja az egységes ukrán egyházat. 

Az ukrán állam - és a magyar viszonyban is már jól ismert titkosszolgálatok – minden bizonnyal kiveszi a részét a hívők meggyőzéséből. Közben moszkvai patriarchátus nyíltan toboroz fegyvereseket, templomait védendő, amelyek között kimagaslik a kijevi Pecserszka Lavra, a Kijevi Rusz idejében az ortodox egyház fő központja. 

Vagyis a nagy kérdés, hogy Kijev képes lesz-e kontrol alatt tartani a folyamatot, amelyet elsősorban politikai okokból (Porosenkó újraválasztása) kezdeményezett.  Az is kérdés, hogy mit fognak ehhez szólni az ukránok, akik nagyobbik része sokkal inkább szeretne egy jobb gazdaságot és nagyobb szociális biztonságot látni, mintsem az évezred válásának mindennemű következményeit viselni. 

Az írás rövidebb változata megjelent az Új Szó október 18-i számában