Mit jelent a "C" és "E" regiszter a parcellák esetében?

A kataszteri rendszer többfajta, régi idők megoldatlan problémáiból eredendő nehézséggel küzd. Ennek egyik legjobb példája a „C“ regiszterű parcellák és az „E“ regiszterű parcellák témaköre (továbbiakban az egyszerűség kedvéért „C“ parcellák és „E“ parcellák), melyek a mindennapi életben sok fejtörést okoznak az átlagemberek és a szakemberek körében is.

A „C“ és „E“ parcellák kialakulásanak okai a 20. század viharos évtizedeiben keresendőek. Az ingatlanjogi változásokat 1951 – ig az úgyn. telekkönyvi betétek („pozemkovo knižná vložka“) tartalmazták. A bejegyzések szabályozása hasonlított a mostani kataszteri rendszerhez, a tulajdonosnak az számított, aki a telekkönyvben volt bejegyezve („intabulačný systém“), az állami hivatalok és a polgárok is kötelesek voltak minden hivatalos dokumentumot és szerződést bejegyzésre küldeni. Természetesen a telekkönyvi rendszernek is volt hátránya, a tulajdosok és egyéb személyek adatai kimerültek az egyén keresztnevének és vezetéknevének bejegyzésénél. Ezzel a problémával foglalkoztam az ismeretlen tulajdonosokkal foglalkozó írásban.

A komunista ideológia előretörése után 1951 és 1964 között a telekkönyvi rendszer annyiban változott az előző évtizedekhez képest, hogy a bejegyzések már nem voltak kötelezőek, a telekkönyvi kivonatok adatai ebben az időszakban már hiányosak.

1964 az új polgári törvénykönyv elfogadásának éve (amely a mai napig hatályos!, természetesen sok változtatással), mely a telekkönyvi rendszer megszűnését és az ingatlannyilvántartás („evidencia nehnuteľností“) bevezetését hozta. Az ingatlannyilvántartás a telekhasználati jog nyilvántartását helyezte előtérbe a tulajdonjog kárára, az 1964 és 1989 között vezetett ingatlannyivántartás főleg a külterületek esetében nagyon hiányos adatokat tartalmazott.

A szövetkezesítés után összefüggő mezőgazdasági területek alakultak, amelyek használójaként a szövetkezetek kerültek a nyilvántartásba, a térképek szintúgy a reális használatot tükrözték.

1989 novemberében eljött a demokratikus rendszerváltás mely után az elhanyagolt kataszteri nyilvántartással is kezdeni kellett valamit. A következő megoldás született:

  • „C“ regiszter, amely az ország egész területét lefedte, az ingatlannyilvántartásban található, szövetkezet által használt összefüggő területek jelentették az alapját,
  • „E“ regiszter, mely tartalmát a telekkönyvi rendszer 1964 – ig vezetett adatai jelentették, melyeknél szükség volt a telekrendezési elveket is elfogadni, hisz rengeteg volt az úgyn. nevesítetlen földterület („pôda neznámych vlastníkov“).

Tehát az új állapotot úgy képzeljük el, mint 2 egymásra helyezett réteget, melynél az E regiszter jelenti az úgymond régi, hisztorikus, de ugyanúgy hivatalos réteget („mapa určeného operátu“), a C regiszter pedig a használati, nyilvántartás által vezetett réteget („katastrálna mapa“).

Az ingatlankataszter célja, hogy az E regiszter parcelláit sikerüljön átalakítani és bemérni a C regiszterbe, ez jelenleg földmérési vázlatrajzzal lehetséges („geometrický plán“), egész kataszteri területek esetében a földrendezés a megoldás. 

A földügyi rendszer megfelelő működése létfontosságú az élet minden területén, a mezőgazdaság, az ipar, de a hétköznapi ember (pl. hagyaték intézése esetén) érdeke is ugyanaz: érthető  és átlátható földügyi nyilvántartást kell kialakítani. A közelmúlt politikai döntései viszont ezzel ellentétesen a bonyolult földügyi viszonyokat mégjobban összekavarták.

 

Az érdeklődők figyelmébe ajánlanám a Felvidéki Agrokataszter elnevezésű Fbook csoportot, melyben hasznos információkhoz juthatnak agrokataszteri témában.

 

 

Tisztelettel Bugár Viktor,

 

a Magyar Fórum egyik alapító tagja, aki még hisz a tiszta és emberközpontú politikában.