A múlt árnyéka

Bindics László | 2021. május 17. - 13:13
A fiataloké a jövő, és ezt jó lenne már végre belátni.

Mint dél-szlovákiai magyar szeretném kifejezni véleményemet azzal kapcsolatban, ami a múltban a (politikai) kisvilágunkban történt. Ugyanis azok a politikai ellentétek, feszültségek, viták, amik a két „magyar pártunk” között húzódtak (és mint azt látni lehet, húzódnak), az én korosztályomat már nem érdeklik. Nem érint és nem érdekel bennünket, hogy milyen személyi ellentétek húzódnak, húzódtak és kik között. Azok a személyek egyszer már bizalmat nyertek és bizonyították, megmutathatták, hogy mennyire tudtak élni vele. Mint volt MKP és HID szavazó úgy tekintek erre a időszakra, mint a múltra és szeretném, hogy az én generációmra ezek a múltbéli "veszekedések" ne legyenek kihatással. Akik benne voltak, azok vonják le a konzekvenciát az egészből és ne rágódjanak a múlton, mert gyűlölködve nem lehet politizálni, élhető jövőért dolgozni. Az már a múlt. Oda jutottunk, hogy nincs magyar képviselet a szlovák parlamentben. Hogy ki, kik ezért a hibás, hibásak, az lényegében nem számít. A végeredmény számít. Az számít, hogy a felvidéki magyarok csaknem fele inkább szlovák pártra szavazott. Ha ez nem elég nagy pofon ahhoz, hogy észhez térjünk, akkor mi az? Tanultunk, okultunk a múltból? Azt hiszem, sajnos, még nem. Még mindig ugyanazok az arcok veszekednek, üzengetnek egymásnak a médián keresztül. Kinek, mekkora és milyen nagy. Ahelyett, hogy inkább velünk foglalkoznának, a jövőnkkel, hogy minnél jobban és egészségesebben éljünk, gyarapodjunk, jogainkat és egzisztenciánkat növelve a régióban. Én személy szerint nagyon sajnálom azt, amit látok, ami történik. És ezzel nem vagyok egyedül! Mikor még tőlem is fiatalabb generációkkal beszélgetek a politikáról,  rá kell jönnöm, hogy ők nem is tudják a régi "nagy" neveket, nem ismerik volt politikusainkat, hogy kik ők és mit csináltak. Nem számít nekik. A jövőbe néznek és keresik a helyüket. A mindennapi problémákkal vannak elfoglalva, és azzal, ami igazán számít. Ha kicsit fére tudnák tenni az egójukat és a sérelmeiket, valószinűleg előbbre jutnánk. A fiataloké a jövő, és ezt jó lenne már végre belátni.