Ne szard le az iskolát! Akkor se, ha Vekerdy mondja! (változtass!)

Mégis utolsó, egyetlen kiragadott mondatából keveredett címlapsztorit a " Szard le az iskolát" tudatosan nem osztottam/osztom meg, ugyanis nagyra (ettől sokkal többre) tartom, mint szakembert, akitől rengeteget tanultam, sőt a szemléletemet is megváltoztatta több dologban. A könyveinek többségét elolvastam, ezért az ő munkásságát nem ismerők számára egy-két ilyen karakán megjegyzése többet árt, mint használ. Arról nem beszélve, hogy fenti jószándékú tanácsát jónéhányan, jó ideje felszólítás nélkül is megfogadták. Tanárostul, igazgatóstul...tesznek rá magasról

A gyerek csak azt képes szeretni, aki őt szereti, és csak szeretettel lehet nevelni..."
Ehhez az idézethez csak annyit, hogy személy szerint nem a majomszeretetet értem szeretet alatt, hanem tiszta, világos határokat kijelölve együtt élni a gyerekekkel, akár otthon, akár az iskolában. Amiből tanul. Ez a gondolat akár Vekerdy Tamástól is származhatna, sőt valamilyen módon hozzá is kapcsolom, hiszen könyveiben rendre szerepel az együtt élni, létezni a gyerekkel szókapcsolat, ami nála a nevelés maga, amivel maximálisan egyetértek. Mégis utolsó, egyetlen kiragadott mondatából keveredett címlapsztorit a " Szard le az iskolát" tudatosan nem osztottam/osztom meg, ugyanis nagyra (ettől sokkal többre) tartom, mint szakembert, akitől rengeteget tanultam, sőt a szemléletemet is megváltoztatta több dologban. A könyveinek többségét elolvastam, ezért az ő munkásságát nem ismerők számára egy-két ilyen karakán megjegyzése többet árt, mint használ. Arról nem beszélve, hogy fenti jószándékú tanácsát  jónéhányan, jó ideje különösebb felszólítás nélkül is alkalmazzák. Tanárostul, igazgatóstul...tesznek rá magasról. De amire Vekerdy utal, az a felesleges "felejtős-magolós, tananyagcentrikus" iskolatípus. Ahol nem a gyerek, hanem a teljesítmény számít, ami nagyon törékeny és hullámzó. Sok ilyen iskola van manapság, de ez vajon, kizárólag az iskolákat minősíti? Nem kevésbé a szülők gyakran irreális elvárásait gyerekeik, tanáraik felé! Másik nagy kérdés, hogy az a gyerek is leszarhatja-e az iskolát, aki csupán ott jut meleg ételhez (ételhez!), jó szóhoz, s akinek egyetlen esélye a normális élethez az iskola, a tanulás lenne? Mert ilyen is van, de erről nem olyan menő beszélni. Az esélyegyenlőség biztosítása az iskola feladata lenne egy tökéletesebb világban.  Több sebből vérző iskolarendszerünk van, ez vitathatatlan. A változás szükséges. Bár Tanár úr könyveit többen olvasnák, s nem a hatásvadász cikkek alapján kategorizálnák, hanem tanulnának belőlük, hogyan és mit, valamint, hogyan NE tanítsunk! Főleg emberséget, tiszteletet. Szívből ajánlom: Jól szeretni, Érzelmi biztonság, Belső szabadság című könyveit a többivel együtt a félreértések elkerülése végett!