Nehéz újat mondani régi szereposztás mellett

Inkább tanácstalanság, mintsem ötletnélküliség az, ami van. A régiek még helyükön, az újak pedig még csendesen távol.

A képlet leírva nagyon egyszerű: a bezárkózás biztos kapuzárás a jövő felé, ergo, ellenségképet keresnünk sem kell, mert mindig itt vagyunk hozzá ÖNMAGUNKNAK!

Jó, az elmúlt időszaknak (három hónapnak) is voltak pozitív hozadékai, hogy csak egyet említsünk: a köztársasági elnökválasztás és az európai parlamenti választások eredménye alapján arra lehet(ne) következtetni, hogy a szlovákiai magyar választó-társadalom kezd nagykorúsodni. Erre a két választásra, életkortól függetlenül, megértett valamit; azt, hogy a látszatra és szép szavakra mozdulva már nem szabad a könnyű egzisztenciát tálcán nyújtani.

Az utolsó választások óta meg csend terjeng a levegőben, amolyan lövészárok-háború puskalövések és hullaszag nélkül, de még csak egy jól célzott figyelmeztető lövést sem adott le senki. Vagy mégis? A mélyben mindig zajlik valami.

Egy korábban felröppentett elméletet” az egyik régi magyar párt ifjúságpolitikai képviselője porolta újra, miszerint a régi arcok, ugyan magasabb indulási sorszámmal (csak zárójelbe írom, az eredeti elméletben szerepel a gazdasági háttérszereplők hatalma átmentésének fontossága, és a Csemadok is) valamiféle közös listán indulva szerepelhetnének. Az elgondolás tisztaságához tartozik, illetve segítné a könnyebb eladhatóságot, hogy a preferenciaszavazás intzéményét hívná segítségül a kivitelezésben. Meg kell mondani, első ránézésre ügyes elgondolás. Még a parlamenti választásokig hátralévő idő rövidségét is más színben ábrázolná egy ilyen gondolat, ami eddig rendben is van.

Viszont, abba még belegondolni sem egyszerű, hogy egy ilyen szörnyszülött formáció szereplői miféle választási programot mutatnának fel saját szavazói táboruknak. Vagy azt nem szabályozva mindenki azt üzenne és mondana (a másikról is!), amit akar? Mert modern megközelítésnek ez sem utolsó felvetés. Csak még mindig ott a bökkenő, hogy a választópolgárok világosan jelezték, az ismert politikai stratégiák egyelőre elégtelenek. Akkor két sikertelen politikai cselekvési terv elegyítéséből mi származhat? Vagy csak és kizárólag a parlamenti helyfoglalás kell lebegjen jelenleg szemünk előtt, azután meg majd alakul, mint púpos gyerek a présben? És bízni kell a választók mérgének elpárolgásában? Én nem tudom.

A katyvasz katyvasz marad most és mindörökké.