Nem a pártokat, hanem a magyar embereket kell egyesíteni!

Nem szokásom személyeskedni, de most kénytelen vagyok kivételt tenni, mert Csáky Pál minapi nyilatkozata Ma7 hírportálon kiverte nálam a biztosítékot.

Csáky Pál, aki már a sokadik választáson bukott meg politikusként - legutóbb éppen az európai parlamenti választáson -, ismét megpróbál az „észosztó” szerepébe helyezkedni. Ugyanazt teszi, amit tesz évtizedek óta:

megoszt, káderez és másokat mocskol.

Régi nóta ez a szlovákiai magyar politikában: osszuk fel a magyarokat jókra és rosszakra. És jön a szokásos, már jól ismert érvelés, az elmúlt négy évben nem történt semmi, ami történt, az is csak látszatintézkedés, és így tovább. Hát most hadd tegyem egy kicsit rendbe a dolgokat.

Az elmúlt négy évben annyi támogatást kaptak a magyarok által lakott vidékek, amiről Csáky Pál még kormányalelnök korában is legfeljebb csak álmodhatott. 

Akinek egy dolgot adott feladatul annak idején az MKP Országos Tanácsa, mégpedig a kisebbségi kultúrák támogatásáról szóló törvény előkészítését, és még ezt sem volt képes letenni az asztalra. Nyolc év kormányalelnöki pozíció sem volt neki rá elég. Mi voltunk azok, akik a törvényt egy év alatt kidolgoztuk, és az első adandó alkalommal

el is fogadtattuk.

Az elmúlt négy évben olyan komoly előrelépések történtek a magyar nyelvhasználat terén, mint eddig még soha. A magyar kulturális szervezetek annyi pénzt kaptak az elmúlt négy évben,

mint az azt megelőző 10 évben együttvéve se. Sikerült megmenteni a kisiskoláinkat, és kikerültek a vasútállomásokra a magyar táblák.

Az elmúlt négy évben olyan beruházások indultak az infrastruktúra területén, ami után a szlovákiai magyarok 30 éve csak sóvárognak, kezdve a déli gyorsforgalmi út egy részének megépítésétől, egy másik részének megtervezésén át új hidak építéséig. Szinte megszámlálhatatlan közösségi épület, óvoda, iskola újult meg, vízvezeték- és csatornahálózat bővült éppen ott, azon a területen, amellyel mindig mostohán bánt a mindenkori hatalom (többé-kevésbé az MKP-s kormányzási időszakokat is beleértve). Felháborodhatnak egyes MKP-s politikusok azon, hogy a plakátjainkon ott szerepel a felújított, felépített, elindított projektek száma, de ettől a tény még tény marad:

ha nem vagyunk ott, ezek a beruházások nem történtek volna meg, vagy északra tolódtak volna. Tetszik, vagy nem tetszik, de ez a helyzet. 

Csáky Pál beszél tisztességről és tisztességtelenségről? A személyes ambíciók háttérbe szorításáról? Akinek a személyes ambíciói miatt esett szét az egykori MKP, aminek még ma is terhét nyögjük? 

Csáky pártegyesítéséről beszél. De a pártokban különböző vérmérsékletű, gondolkodású és irányultságú emberek ülnek. A pártoknak együttműködniük kell.

Nekünk nem a pártokat kell egyesíteni, hanem a szlovákiai magyar embereket!

Hogy ne listák között kelljen válogatniuk, hanem jó szívvel és józan ésszel szavazhassanak azokra az emberekre, akik már valamit letettek az asztalra. Csakhogy Csáky Pál nem az az ember, aki bármilyen közösséget képes egyesíteni. Ő csak megosztani és szétválasztani tud. Ott ültem a közös listáról szóló tárgyalásokon, és tanúja voltam annak, hogy pontosan ez a gondolkodásmód és ez a hozzáállás akadályozta meg az igazi összefogást. Őszintén remélem, hogy jövő március után ezt a magatartást a választók

egyszer és mindenkorra nyugdíjba küldik.