Hibaüzenet

Notice: unserialize(): Error at offset 22 of 27 bytes in variable_initialize() (line 935 of /var/www/parameter.sk/web/includes/bootstrap.inc).

Nemzeti vonat, nemzeti repülő, nemzeti hajó? – nemzeti lenyúlás…

Ha a nemzeti jelzőt hallod, figyeld a kezemet, mert hazudok, csalok, lopok, a nemzeti szarkapárt vagyok.

A plágiumkapitány Andrej Danko nemzeti légitársaságról álmodozik, meg nemzeti hajókról, meg tisztán nemzeti vasúttársaságról – 4 nappal a 2016-os választások előtt kijelentette: „Utálom azokat a sárga vonatokat és autóbuszokat. Jobban szeretem a sajátjainkat. A sárga vonatoknak és autóbuszoknak távozniuk kell.” Nos, eddig a siker csak abban mérhető, hogy a Pozsony és Kassa közötti vonalról sikerült kitúrni a RegioJet sárga intercity vonatjait. Tegyük hozzá, szerencsére csak ennyi sikerült. Merthogy Danko álmai gazdaságilag egy katasztrófával érnének fel. Természetesen azért is, mert lényegében csak Fico álmait éleszti újra, és árulja nemzeti köntösbe (újra)csomagolva. Meg azért is, mert a nemzeti köntös meg a demagóg duma arra szolgál, hogy eltakarja az egyéni érdeket. Ahogy azt már az SNS (gúnynevén Szlovák Nemzeti Szarka) akcióinál megszokhattuk: ami az adófizetőknek hatalmas ráfizetés, az néhány cégnek meg egyénnek tuti biznisz, és mondani sem kell, hogy ezek között jócskán akadnak a szarkapárthoz kötődő cégek és egyének. Csak egy pillantást kell vetni arra, hogyan működnek az SNS által vezetett minisztériumok, a védelmi, oktatási, mezőgazdasági tárca közbeszerzései és pályázatai. (Így mind a három együtt, kivétel ugyanis nincs!)

De emellett máshonnan is csurran-cseppen, mert például a nemzeti vasúttársaságok erősen hasonlítanak egy politikai kifizető ügynökségre. Nézzük először ezt az állatorvosi lovat. Az elmúlt hetekben, hónapokban tele voltak a hírek lerobbanó, kigyulladt mozdonyokkal, szétszakadt szerelvényekkel, de persze a késések is gyakoriak. Az állami személyszállító vasúttársaság (Železničná spoločnosť Slovensko, ZSSK), szemmel láthatóan nem áll a helyzet magaslatán. Egyebek között azért is, mert pazarlóan bánik az adófizetők pénzével a közbeszerzéseknél. Az új vagonok, szerelvények tekintélyes részét például hosszú évek óta két szlovákiai cégtől szerzi be: ezek a ŽOS Vrútky és ŽOS Trnava – velük kapcsolatban nem túlzás házi beszállítókról beszélni. Az előbbi cég az SNS egykori vezetőjének, Víťazoslav Móricnak, ill. családjának a többségi tulajdonában van, az utóbbi Vladimír Poór ex HZDS-es oligarcháé, akit a Smer alapító részvényesei és szponzorai között tartanak számon. Előfordul, hogy az általuk leszállított vonatok minősége finoman szólva is kívánnivalót hagy maga után. 2016-bvan és 2017-ben például sorozatosan hibásodtak meg a ŽOS Vrútky által pár évvel korábban leszállított dízel szerelvények, ezért az ősrégi (természetesen klíma nélküli) motorvonatokat kellett a helyükre beállítani. Voltak olyan napok, amikor az alig pár éves, tehát csaknem új szerelvények harmada, fele a depóban állt javításra várva. Mindennek ellenére a további motorvonatok beszerzésére kiírt 77 millió eurós tenderen megint a ŽOS Vrútky nyert, a másik három ajánlattevőt ugyanis kizárták…

Csak lábjegyzetként, mellékesen jegyezzük meg, hogy gyors tempóban halad az állami teherszállító Cargo leépítése is, ami nagyon úgy tűnik, hogy a tulajdonos állam és a menedzsmentje áldásos tevékenységének köszönhetően gyorsan veszít a piaci részesedéséből, és előnytelen szerződéseket köt, de ebből a másik oldalon (partnerek, beszállítók, konkurensek) nyilván sokan profitálnak. Ahogy Jakub Pohle aktivista és blogger is rámutatott a cég például eladja saját mozdonyait, hogy azokat azután visszabérelje

Danko plágiumkapitány a vasút kedvező tapasztalataiból kiindulva leporolta a nemzeti légitársaság régóta dédelgetett ötletét is, és az adófizetők itt mindjárt el is kezdhetik félteni a pénztárcájukat. Az álom megvalósításához ugyanis kezdeti beruházásként csekélyke 175 millió eurónyi közpénzt kellene kicsengetni a pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetem 109 oldalas tanulmánya szerint. Ebből összesen két (!) 114 férőhelyes brazil Embraer 190-es gép vásárlására futná, meg a kezdeti jókora veszteségek pótlására. Mert a társaság működtetése bizony évekig veszteséges lenne – az államnak, vagyis az adófizetőknek. (Ha a két gépet csak bérelnék, akkor kezdeti beruházásként a tanulmány szerint megtenné 127,7 millió euró is.) De tudjuk, néhány szarkapárt közeli cégnek biztos nagy üzlet lenne, egyébként Danko nem erőltetné folyton a témát. Másképpen, a fenti összeghez hozzászámolandó még az „alkotmányos költség”, mert ugye be kellene iktatni egy két közvetítő céget a gépek vásárlásához/bérléséhez, aztán jönne a javításuk, karbantartásuk, őrzésük – a sor hosszan folytatható.

A szarka-plágiumkapitányt persze egyáltalán nem érdekli, hogy a kis országok veszteséges és csődbe ment légitársaságainak listája nagyon hosszú, ahogy az sem, hogy az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag tönkrement minden szlovákiai légitársaság is. A hagyományosak és kvázi nemzetiek (Tatra Air, Air Slovakia, Slovenské aerolínie, Danube Wings) és a fapadosok (SkyEurope) egyaránt. Persze ezek racionális érvek, amelyek leperegnek a hitkérdésként kezelt ostoba rögeszmék és egyéni szarkaérdekek kombinációjának (nagyon vastag és méretes) falán.

És végül ugyanezekből az okokból résen kell lenni a Somorja és Pozsony közötti Dunabusz régóta melengetett és most megint felmelegített tervével is . Itt egyelőre 60 millió euró körüli összegről beszélnek, de nem egészen világos, hogy ebbe mi fér bele. Alighanem csak a hiányzó kikötők megépítése és a hajók megvásárlása (vagy csak az előbbi?). Ehhez jön még, hogy azt már régóta tudjuk, az első köztudatba bedobott ár, meg a végső költség köszönőviszonyban sem szokott lenni térségünkben. Az előre programozható, hogy az egy útra számolt állami dotáció többszöröse lenne az autóbusz vagy vonatközlekedés állami támogatásának. De a hajókázás (bár nagyon jól hangzik) azért is zsákutca, mert Somorjának és környékének főleg addig lenne égető szüksége a Pozsonyba jutáshoz a dugókban veszteglő buszoknál jobb közlekedésre, amíg meg nem épül az R7-es gyorsforgalmi út. Ezt valószínűleg hamarabb befejezik, mint ahogy a hajók elindulnának (legutóbb 2021-es céldátumot emlegettek az illetékesek) Ebből a szempontból egyébként teljesen érthetetlen, hogy 2001-ben végleg felszámolták az alig 5 kilométeres vasúti leágazást Úszorból Somorja felé, pedig ez egy környezetbarát tömegközlekedési mód volt, ráadásul a főváros vonzáskörzetében, nem pedig egy isten háta mögötti vidéken. De itt már megint visszajutottunk a racionális érvekhez…

A szerző a pozsonyi Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Magyar Fórum előkészítő bizottságának tagja

 

 

 

 

(6) https://parameter.sk/dunabusz-evente-egymillional-tobb-utassal-szamolnak-somorja-pozsony-vonalon