Nemzetiségek és más kisebbségek: támogassuk egymást!

Rigó Konrád | 2019. december 2. - 15:15
A hivatalba lépésem első napjától kezdve arra törekszem, hogy Szlovákiában a kisebbségi kultúra feltételei kedvezőbbek legyenek. Értelmetlennek tartom, hogy mindez még most sem magától értetődő. Az utóbbi években a nemzeti kisebbségekről folytatott vita folyamatosan bővült, és határozottan jó úton haladt. Ám Szlovákiában más nyelvi és kulturális kisebbségek is vannak, az egyik ilyen nyelvi kisebbségi közösség a siketeké. Gondolták volna, hogy a nyelv, amit használnak, a jelnyelv, még nem lett egységesítve, kodifikálva? Így kis csoportok más és más változatát használják a nyelvüknek.

Számunkra, a halló többség számára, természetes, hogy anyanyelvünket Kassától Pozsonyig ugyanúgy tanítják iskoláinkban. Ha az ehhez való jogunkat valami veszélyeztetné, akkor habozás nélkül felszólalnánk, harcolnánk érte, és biztos vagyok benne, hogy a többi kisebbség támogatásával is számítanánk. A siketek sem szeretnének mást, mint azt, hogy számukra is végre ez természetes legyen. Azt szeretnék, hogy fogadjuk el a nyelvüket, mint teljest és egyenértékűt.

Számunkra a nyelv kodifikációja a történelem tankönyvek egyik fejezete, míg számukra egy álom és egy cél, melyet az elmúlt 30 évben, a szabad demokráciában sem tudtak elérni. 

A jelnyelvek Európa szerte különböző sajátosságokkal bírnak. Egyes országok jelnyelvei nem tekinthetők az államnyelvek kiegészítő eszközeinek. Saját szókincsük és nyelvtanuk van, mind más, mind önálló. A szlovák jelnyelv nemcsak egy kommunikációs norma, hanem nyelvi norma, ezért a siketeket nyelvi kisebbségként tartjuk számon. A jelnyelv nemcsak kiegészítő kommunikációs módszer, hanem egy természetes, önálló nyelv, amelyet nem lehet csupán a szlovák nyelv egyik változatának tekinteni. Ez a nyelv azonban nincs kodifikálva, annak ellenére, hogy a nyelv minden attribútumának megfelel.


A gálaesten, amely keretén belül a szlovák jelnyelv felkerült a Nemzeti Szellemi Kulturális Örökségek Reprezentatív Listájára

Ezért a minisztériumban a siketek kultúrájával foglalkozó osztály, a Jaroslav Cehlárik által jegyzett szövetség illetve jómagam azon dolgoztunk az elmúlt két évben, hogy ezen a helyzeten változtassunk. Ennek köszönhetően januárban a szlovák jelnyelv felkerült a Nemzeti Szellemi Kulturális Örökségek Reprezentatív Listájára. Ezután a jelnyelvi tolmácsok munkáját besorolták a munkatevékenységek katalógusába.

Most itt az idő, hogy a hazai jelnyelv kodifikálva legyen.

Ezért a Híd parlamenti képviselőivel kidolgoztuk azt a módosító javaslatot, amivel kodifikálható lesz a jelnyelv Szlovákiában. Támogassuk mind ezt az erőfeszítést, amely egyrészt nagyban erősíti az empátiát és a toleranciát társadalmunkban, másrészt a szlovák többséget is arra figyelmezteti, hogy vannak itt olyan közösségek, amelyeknek a saját nyelvhasználatuk kulcsfontosságú!

Így válik egy marginális témából számunkra, szlovákiai magyarok számára stratégiai jelentőségű célkitűzés. Nemzetiségek és más kisebbségek: támogassuk egymást!

Megjelent a Csallóköz hetilap 47. számában.