Orbán Putyin hálójában

A magyar miniszterelnök és az orosz elnök gyakori találkozóit az ukrán krízis (2014) óta nézik, joggal, bizalmatlanul.

 

Hét találkozó kilenc év alatt valóban nem kevés (Merkel német kancellár kilenccel azért vezet). Az ukrán kérdés – Budapest konfliktusban áll Kijevvel a kisebbségi nyelvek használatának csökkentésért az oktatásban – illetve Moszkva Európával szembeni magatartása (lásd legutóbb a Szkripal-ügy) továbbra is egy megosztó téma.

A Sargentini-jelentés az Európai Parlamentben való elfogadása spekulációk új hullámát indította el, pedig néhol Magyarország már eddig is mint az új hidegháború egyik főszereplője tűnt fel. Túlzásokba esni persze már csak azért is könnyű, mert valóban vannak átláthatatlan, furcsa mozzanatai az orosz kapcsolatnak.

Ezzel együtt is a magyar–orosz viszonyra sokkal inkább az érdekközpontúság jellemző – közös értékek híján. Érdemes felidézni, hogy a kettejük kapcsolata konfliktussal kezdődött, és az Orbán-kormánynak kemény árat kellett fizetni az orosz Szurgutnyeftegaz MOL-részvényeiért (amelyet nem barátságos körülmények között szereztek meg. A teljességhez hozzátartozik, a Szurgutnyeftyegaz az OMV-tól egyben vette meg a korábban, több részletben összevásárolt részvénycsomagját. Az osztrák bevásárlás akkor kezdődött, amikor a MOL, az első Orbán-kormány gázár-moratóriuma miatt több százmilliárdos veszteséget halmozott fel).

Közös érdekek keresése beleillik mind Putyin orosz elnök, mind Orbán magyar miniszterelnök pragmatizmusába, és illeszkedik az otthoni erős politikai helyzetükhöz, de hatalomgyakorlás módszereihez is. A fontos döntések szűk körben való meghozatala megkívánja a döntéshozók közötti gyakori találkozót.

Továbbra is az energiakérdés köti össze a két országot. Moszkva a gáz és kőolaj mellett nukleáris technológiáját is szeretné mind inkább eladni Európában, amit olcsó kölcsönnel tud támogatni. Magyarország pedig éppen az orosz gáztól való függést, illetve a szenet szeretné hosszabb távon kiváltani atommal - vagyis egy olyan energia-forrással, amelyet Budapestről kontrollálnak. Ez ugyan ellentmond a német energia-politikának, de összhangban van a franciával. Az ukrán krízis óta azonban egy ekkora volumenű orosz projektumnak politikai ára is van. Orbán szerint az az újdonság, hogy egy EU/NATO-tag vállalkozik orosz nukleáris technológia felhasználására, Putyin a sajtón emlékeztette, hogy az EU-tag Finnországban is folyamatban van egy (magánkézben lévő) orosz erőmű építése.

A gyakori találkozók egyik oka, hogy a tervek szerint 12,5 milliárd euróba kerülő Paks 2 végrehajtása ugyancsak lassan halad.  Bár a magyar részvételt 40 százalékra lőtték be, nincs nagyon helyi kapacitás és szakértelem egy ilyen projekthez.  Ráadásul, nem megerősített hírek szerint, a projektum már most egy milliárddal többe kerül majd, és legalább egy év késésben van.  Júliusban még hatezer engedélyre volt szükség, és Budapest korábban megpróbálta az orosz kölcsönt egy piacival kiváltani.

A problémákhoz az oroszok is hozzájárultak, például amikor konfliktussal szorítottak ki magyarokat az egyik fontos magyarországi cégből. Közben Budapestnek sikerült lecsendesíteni a nyugati ellenállást, miután az amerikai General Electric (GE) nyerte a turbináinak gyártására kiírt tendert, amelyet a GE tulajdonában lévő francia Alstom fog legyártani.  Moszkvában ettől sem repestek.

A másik kulcsfontosságú ügy a földgáz. Mára a Gazpromnak küzdenie kell európai piaci részesedése megőrzéséért, és Budapest keményen alkuszik. Továbbra sincs hosszú távú gázmegállapodás a két ország között és a magyarok a romániai tengeri fúrásokkal, és korábban egy szlovák-magyar gázvezetékkel erősítették a pozíciójukat. Budapest számára – hasonlóan a németekhez – a gáz ára és nem származása számit majd, ezt diktálja a rezsicsökkentés logikája.

Természetesen nem maradhat ki egy moszkvai látogatásból az európai politika sem, bár ezt Putyin nem kommentálta a sajtótájékoztatón. Moszkvából nézve Orbán „ideális” európai politikus.Fontosabbnak tartja a nemzeti érdekeket, mint az európai értékeket. Ám a Kremlben azt is látják, hogy a júliusi brüsszeli NATO csúcstalálkozó után Orbán Oroszországot veszélynek nevezte Európa biztonságára, és Donald Trumpnak udvarol.

Egy Oroszországgal való partnerség korántsem veszélytelen. Putyin hivatala nem egyszer rángatta saját kénye-kedve szerint a magyar diplomáciát, mint például most Moszkvában az előre nem egyeztetett, már a hivatalos találkozó utáni négyszemközi megbeszéléssel.  Ráadásul a magyar delegáció nem éppen a legfelkészültebbnek mutatkozott Moszkvában, Putyin, illetve hivatala többször is korrigálta a magyarokat.

Az orosz elnöki hivatal természetesen tudja, hogy ez csak olaj lesz arra a tűzre, ami Orbánra amúgy is zúdul az orosz kapcsolat miatt. Ám nem kell az orosz kapcsolatot kizárólag politikai értékrend alapján nézni, mint ahogy a németek, vagy a franciák, illetve a Moszkva által leginkább veszélyeztetve érzők (lengyelek és a baltiak) sulykolják. Moszkva stratégiája továbbra sem az EU feloszlása, „csupán” megosztása. Miközben egyre kevesebb a bizalom a saját intézményeink iránt, Nyugaton felnagyítják az orosz veszélyt. Moszkva taktikája, sót hinteni a sebekre, megfelel mind a jelenlegi képességeinek és a hosszú távú érdekeinek. Minél nagyobb a nyomás a „partneren”, annál könnyeb őt megfőzni.

Az írás rövidebb változata megjelent az Új Szó szeptember 20-i számában.