Orbán Soros Esete

Jarábik Balázs - Kisebbségi vélemény | 2017. április 6. - 09:08
Forrong a budapesti belváros, veszélyben az 1996 óta Magyarországon működő Közép-európai Egyetem (CEU). Valóban, az Országgyűlés kedden extra gyors törvénymódosítással minimum megnehezíti a CEU működését.

Sokan hasonlítják a magyar kormány intézkedését Oroszországhoz (az a bizonyos putyini sugallat), illetve Belaruszhoz. Ám a szentpétervári Európai Egyetemet illetve a minszki Európai Humán Egyetemet (EHU-t) még 2004-ben feltétel nélkül be is zárták, illetve zárják. Az előbbi ellen, hivatalosan az oktatási törvény többszörös megsértése miatt, még folyik az eljárás, az utóbbit szintén a helyi törvények be nem tartása miatt kényszeritették kivonulásra. (Bár kevesen szeretnek emlékezni rá, Minszkben a rektor kétszeres mandátuma lejárta után is maradni szeretett volna. A kormány a nemzetközi nyomás ellenére bezáratta az egyetemet, amit aztán a litván Vilniusban nyitottak újjá. A sors iróniája, hogy a már vilniusi EHU-t hasonló konfliktus gyengítette nemrég, amikor a régi rektor új mandátumainak lejárta után sem akart távozni.)

Nincs kétség a magyar kormány lépésének politikai motivációjáról.

Bár (minimum) ferdítenek és a törvénymódosítás alapszabály-ellenes is lehet,

a CEU jogi alapjai is  kívánnivalót hagynak maga után.

Az eredeti szándéknyilatkozatot megannyi év után sem váltotta fel államközi szerződés. Ez már csak azért is érthetetlen mert csak idő kérdése volt mikor veszi elő a Fidesz a Soros intézmények koronagyémántját. Ez az eszköz már régóta a rendelkezésre álhatott, a kérdés „csak” az időzítés volt, illetve most már a konfliktus kimenetele, vagyis a CEU sorsa.

A magyar kormány Soros esete a 2018-as választások kampányába, illetve a liberális nyugati elittel való konfliktusba illeszkedik. Kell az ellenségkép: migránsok már nincsenek, az “Állítsuk meg Brüsszelt” féle kampánynak pedig az a bökkenője, hogy a magyarok túlnyomó többsége az EU-ban szeretne maradni.

Közben március közepén az Emberi Jogok Európai Bírósága Strasbourgban 10-10 ezer euró kártérítés megfizetésére kötelezte Magyarországot, és két bangladesi migráns peres költségeinek megtérítésére a Magyar Helsinki Bizottság javára döntött. A Fidesz félre is verte a harangot, mondván "odamentek a Soros által finanszírozott szervezetek ügynökei két olyan bangladesi fiatal védelmében - akik azóta nem tudjuk, hogy hol vannak -, azért hogy a magyar állammal pereskedjenek". Ráadásul az EU mind a Brexit mind a kvóta-ügyben egyre keményebb állaspontot képvisel: egyes értesülések szerint Magyarország akár ultimátumot is kaphat.

A Jobbik éppen a napokban kezdte meg a választási kampányát “Ti dolgoztok, ők lopnak” szlogennel. Ez egyértelműen arra a korrupciót feltáró munkára épül, amit elsősorban a Soros intézmények támogatnak (nemcsak Magyarországon). Van is hatásuk, a magyarok szerint a korrupciós helyzet egyre romlik. Mivel azonban korrupció a magyar kormány számára (majdnem) egyet jelent a saját vállalkozói réteg támogatásával, ez a fajta civil tevékenység politikai értelmet nyer. Illiberális körökben a korrupció ellenes harc bomlasztó hatása kiegészítve a szélsőjobbal, oligarchákkal, illetve nyugati támogatással az ukrán Majdanhoz hasonló helyzethez, vagyis politikai rezsim megdöntéséhez vezetnek. Ezt a vélt vagy valós veszélyt hasonlóan látja, vagy pontosabban láttatja Putyin orosz elnök és a Fidesz is.

Közben nem árt a figyelmünket a világszerte változó gazdasági, szociális és társadalmi változásra fordítani, amit én tradicionális fordulatnak nevezek. Ennek az egyik gazdasági oka a neoliberális kapitalizmus. A lehető legnagyobb profit kisajtolása az értékteremtő befektetéseket, a pénzügyi szektor felturbózott szerepe a termelést tolta a háttérbe. Ahogy Braun Róbert írja nálunk a „nyugatiak azt a járadékos elitet támogatták, akik a fordulat utáni neokolonialista rendszer fenntartásában voltak érdekeltek”, ez pedig az egykori nomenklatúra volt. A politikai-társadalmi változáshoz hozzájárult a globális liberális értékrend neokón torzítása – demokrata az aki a nyugati szövetséget válassza - illetve annak helyi értelmezése. A tradicionalisták az államot próbálják megerősíteni, ki-ki a maga lehetőségeihez mérten, a piac neoliberális értelmezésével szemben. Belarusz neo-szovjet autokráciával, Putyin hibrid rezsimmel, a Fidesz pedig az állam részleges foglyul ejtésével.

A Brexit és a Donald Trump győzelme a Nyugat kulcsországaiban is jelezte a Keleten éppen Alexander Lukasenkó 1994-es elsöprő demokratikus győzelmével beindult tradicionalista fordulat megjelenését. A globális elit összezárkózással és, az ukrán konfliktus óta,  Oroszországgal való konfliktussal és ijesztgetéssel válaszolt.

Helyi jellegű konfliktusok eszkalációja a kis „szuverén” nemzetek fegyvere jobb feltételek eléréséhez. Hasonlóan sajtolja a járadékot Lukasenkó az oroszoktól, mint Orbán a Nyugattól. Mivel a Fidesznek sikerült politikailag kisajátítani a nemzet fogalmát, otthon ők többségben vannak. Sorossal, vagyis a globális tőkével, való konfliktust odahaza aligha veszíthetnek el, és a választások előtt egy ilyen jellegű konfliktus számukra akár hasznosnak is bizonyulhat. Ám Magyarország a Nyugat része, és ezt a Fidesz nem tudja (és feltételezem) és nem is akarja megváltoztatni. Sokkal inkább az EU politikáját próbálja befolyásolni, saját módszereivel.  A CEU sorsához az USA-nak is lesz egy-két szava, és az amúgy is nagy nyomás alatt levő Trump elnök aligha megy szembe az amerikai kormány eddigi politikájával.

Vagyis a CEU szénája nem áll feltétlenül rosszul.

Ám a kisebbségi helyzetében nem biztos, hogy a (külföld) mobilizálás és polarizálás hatékony taktika. A törvény extra gyors elfogadása és utolsó módosításai azt jelzik, a kormány kész tovább gerjeszteni a helyzetet. A CEU Budapesten maradása sokkal fontosabb annál, hogy megérjen egy ésszerű kompromisszumot.