Pálinkás jóreggelt!

Csicsai Gábor | 2018. szeptember 17. - 10:54
Elképesztően nagy felhördülést váltott ki a pálinkát, vagy nevezzük inkább csak alkoholt (a pálinka megnevezés ugyanis kizárólag csak gyümölcsből készült párlatokat illeti) desztilláló cégek háza taján a Híd még júniusban, első olvasatban beterjesztett törvényjavaslata. A javaslat megengedi majd az otthoni pálinkafőzést.

Természetesen az EU által előírt minimális bejelentési - és adófeltételek mellett, kizárólag saját fogyasztásra, saját gyümölcsből egy meghatározott maximális mennyiségi határig - ennyi dióhéjban a javaslat lényege. Kaptunk, s kapunk hideget-, meleget a ”szakmától”, de a “nem szakmától” is, akik mögött persze újfent csak a „szakma” áll. A pánik mértéke akkora volt, mintha az a pár liter hazai rögtön az egész kommersz alkoholpiacot döntené dugába. Pedig, ha valaki a vészmadarak közül vette volna a bátorságot és reálisan kiértékelte volna a számokat, rájött volna, hogy alig várható jelentősebb változás. Egy bizonyos fokú nagyvonalúság meg éppenséggel belefér a pakliba.

Egyébként meg a Híd nem csinál mást, mint a világosan megfogalmazott kormányprogramját teljesíti. Ezek szerint a mezőgazdaságon belül a vidékfejlesztést kulcsfontosságúnak tartja, meg kívánja teremteni a fenntartható vidék alapfeltételeit, megőrizni azt a maga eredetiségében. Ez nem csak a “dotációkon” keresztüli anyagi támogatásokat jelenti, hanem minden olyan - esetünkben törvénykezési és jogi - feltételrendszer létrehozását is, amelyek lehetővé teszik a vidékre jellemző tevekénységek gyakorlását. Na, már most a hazai pálinka főzése pedig szervesen beleillik ebbe a képbe, kérem tisztelettel.

Nem látok semmi kivetnivalót abban, ha valaki a kertjében növő egynéhány gyümölcsfájának termését nem épp kompótba,

hanem pálinkásüvegbe dolgozza be. Legfeljebb az ”asszonynak” kell majd elmagyarázni, hogy túlérett volt a barack…

De ez csekélység ahhoz képest, hogy alkalom adtán el lehessen majd dicsekedni a szomszédnak, hogy mit is sikerült összehozni. És nem feltétlenül az adókiesést meg a forgalomcsökkenést kell látnunk egy-egy hazai flaskó mögött,

hanem az egyén egész éves, állandó munkájának gyümölcsét.

Mindamellett, hogy otthon, büntetés terhe nélkül saját pálinkát lehet főzni, az valahol a polgári szabadságot is szimbolizálja.

Csak emlékeztetőül, a munka tavasszal a gyümölcsfák metszésével kezdődik, a kártevők elleni állandó harccal folytatódik, majd a szürettel végződik a kertben.

És még nem beszéltem a cefre előkészítéséről, több hetes érleléséről, a megfelelő időpont eltalálásáról. Mindez megköveteli egy minimális pálinkafőzői szakmai tudás elsajátítását, hogy ne vesszen már kárba az a sok idő. És ami talán esetünkben a legfontosabb, hogy a dédelgetett nedűt nehogy már a “guggolós” kategóriába sorolják, és csak szomszédriogatónak lehessen használni.

Mindez összevetve jellemzi azt a varázslatos, annyit emlegetett vidéki ember mentalitását, aminek a megőrzésére tettük le voksunkat. Ezt viszont egy belvárosi luxusirodából, vagy az előtte parkoló böhöm nagy izomautóból megérteni eléggé körülményes...