Pár gondolat a magyar nyelv napjára 

Rigó Konrád | 2019. november 13. - 15:28
Rengetegen írták már meg, miért olyan fontos, hogy ápoljuk, használjuk és tovább is adjuk anyanyelvünket. Nem is lehet ez másképp, pont ezért most én is újra, talán egy kicsit másképp és biztosan nem utoljára leírom miért gondolom, hogy ez fontos kérdés mindannyiunk számára. Mikor máskor, mint a magyar nyelv napján..

Európában a nyelvi alapú nemzeti identitás a meghatározó. Ez annyit jelent, hogy főként anyanyelvünkre alapozva valljuk magunkat magyarnak vagy szlováknak. Beszélhetünk arról, hogy ez most jó vagy sem, hiszen kultúránknak számos kiemelkedő eleme van, amely háttérbe szorul emiatt. Annyi viszont biztos, hogy teljesen természetes számunkra, hogy azzal azonosulunk leginkább, amit és akit minden körülmények között értünk. 

Feltételezem, hogy mindenkinek volt már szerencséje egy-egy heves vitához arról, melyik nyelv a legnehezebb a világon. Az ember néha meg is mosolyogja, mennyire komolyan vesszük ezt a kihívást. Mindezt annak ellenére, hogy objektív nyertese ennek a versenynek soha nem lesz. Arra a kérdésre viszont, hogy melyik nyelv a legszebb, tudom a teljesen pártatlan megoldást - az enyém, az anyanyelvem. Legyen az magyar, szlovák, angol vagy svéd. A legszebben ez csendül, ez a legerősebb, a legkifejezőbb nyelv az egész világon. Pontosan ezért kell helyesen használnom és továbbadnom. És ezért nincs jobb választás a magyar iskolánál, a magyar könyvnél, a magyar színháznál, újságnál, televíziónál, rádiónál bárhol is élek a világban. Ezért kell magyarul köszönnöm az utcán magyar ismerősöknek és ezért kell támogatnom a szlovákiai magyar kultúrát is. 

Igaz, hogy ha az ember állhatatos munkával elsajátít egy idegen nyelvet, akarva akaratlanul kötődni fog hozzá. Kötődik a nyelvhez, a velejáró gondolkodásmódhoz, irodalomhoz, így közelebbinek érzi a nyelvhez kapcsolódó kultúrát is. Ha mindannyian megpróbálnánk, talán megértőbbek lennénk egymással. 

November 17-e kapcsán most pont egy olyan esemény évfordulójához közeledünk, amely megnyitotta a határokat, ezzel szabad utat hagyva a nyelvek tanulásának, és ezzel a társadalom nyitottságának egyaránt. Ez nagyban megkönnyítette a nemzeti kisebbségek helyzetét is. Természetesen, mi napról napra azon dolgozunk, hogy formálódjon, csiszolódjon és fejlődjön a nemzetiségek jogállása. Ezért a Kisebbségi Kulturális Alapot reguláló és a kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó törvényeken túl most a kisebbségek jogállásáról készül törvény. Ez is azt mutatja, hogy lépésről lépésre haladunk. Tudjuk mi a cél és azt is, hogyan jutunk el oda. A közelmúltból mégis a legjobb példa, pontosan az említett Kisebbségi Kulturális Alap, amely megalapításához egy külön törvényt fogadtunk el 2017-ben. Ennek köszönhetően már két éve független, szakmai alapokon nyugvó és politikamentes a magyar kultúra támogatása Szlovákiában. Ebből a forrásból a szlovákiai magyar irodalom, kutatások, szlovákiai magyar drámaírás, művészet jut biztos a 2016 előtti időszaktól megduplázott anyagi támogatáshoz, összesen évi 4 millió euró értékben. Az eredményét ennek már most látni, pedig még csak két éve működik az alap. 

Kormányzati pozícióból így lehet tenni a legtöbbet a magyar nyelvért a magyarságért Szlovákiában. És meg is teszünk mindent. Hiszen nekünk, szlovákiai magyaroknak, talán ez a kérdés is sokkal összetettebbnek tűnhet, mint a magyaroknak Magyarországon, vagy a szlovákoknak Szlovákiában.  És bár nem kizárólag a nyelvi kérdésről beszél az idézet, de hadd álljon itt mégis ennek apropóján egyik kedvenc gondolatom Esterházy Pétertől:

"Hazára minden embernek szüksége van, persze, nem olyanra, amilyennek a primitív, melldöngető hazafi képzeli, olyanra sem, mint a vallásé, vagyis holmi túlvilági haza bágyatag ízelítőjére, nem, az embernek olyan haza kell, ahol talaj, munka, barátság, pihenés és szellemi befogadóképesség egyetlen természetes, kiegyensúlyozott és rendezett egészet, sajátos és egyéni világmindenséget alkot. A haza legjobb meghatározása: a könyvtár."