Itt a vége, fuss el véle

A DAC 1904 Rt., a Dunaszerdahely önkormányzata által támogatott futballcsapat, a szó átvitt, és szoros értelmében is a földön, vagyis a porban hever, hiszen a nyíltszíni porhintés, ígérgetés, ellenére ott rekedt ahová jelenlegi teljesítménye alapján való, a II. ligában . Itt kellene most Pázmány Péter polgármester úrnak, meg a minden időkben farkcsóváló DAC-beli mamelukjainak kiállni a jónép, de legalábbis a csapat még legalább nyomelemeiben megmaradt szurkolói elé, és közölni: “A mesének vége, jó éjszakát gyerekek. Ha tudtok, álmodjatok most már mihelyettünk szépeket ti. Az iráni nagybefektetőről, az FC Porto és a DAC fúziójáról, az ajándékba vásárolt Corgoň-ligárol, aztán, ha ebből semmi nem jön be, az I. ligáról... De azért vigyázzatok ám, nehogy beleérjen a kezetek a bilibe, ha fel találtok éberedni, mint a miénk...“ Merthogy ez történhetett Dunaszerdahelyen az utóbbi években, vagyis a költővel szólva, a kancsalul festett egekbe révedő álmodozás dívott. Jó esetben. A rosszabb verzió az – amely egyébként, sajna, sokkal közelebb áll a valósághoz – hogy tudatosan lettek itt félre vezetve a szurkolók, a dunaszerdahelyiek önkormányzati képviselőstül, sőt az egész szlovákiai magyarság. Szélhámosok, a haszonleső konjunktúralovagok, a képzetlen, szakavatatlan kvázi-futballszakértők és a mindenkor törleszkedő propagandisták által. Nyilván abban a meggyőződésben, hogy igencsak rongy ember az, aki még ígérni sem tud… Merthogy a sületlen levegőbebeszélésen kívül érdemi eseményt senki illetékes nem volt képes produkálni az évek óta mélyrepülésben lévő csapat körül.  Kizárólag kóklerkedésre, s persze, amint azt Dunaszerdahely ún. vezetése majdnem profi módon műveli már, folyamatos ellenségkép-gyártásra futotta. Mert, mi volt? Az égvilágon semmi nem sikerült itt, csak az, hogy fokozatosan leépítettek egy valaha igencsak patinás csapatot. A fiaskók miatt azonban senki, de senki nem vállalta ám a felelősséget. Az igazi bűnösök, Pázmány Péter and company, ugyanis sokkal kényelmesebbnek és hasznosabbnak gondolták, ha saját tehetetlenségük produktumait azokra az érdemi döntéshozatalból évek óta kirekesztett emberekre kenik, akinek mindig is csupán annyi lehetőségük volt a DAC-ügyekbe beavatkozni, mint a dunszerdahelyi önkormányzatnak Irak katonai megszállásába… Ugye, hogy minő sajnálatra méltó oktalanság mindez? Hát persze hogy az. Épp olyan, mint az, ami a DAC körül történt az elmúlt hetekben, s persze években. Hogy aztán úgy végződjön a dolog, ahogyan végződött: Se, nagyvonalú befektetők, se Corgoň-liga, se I. liga, hanem legfeljebb a második. De a közpénz nem számít. Bár, ugyan mit is várhatna az ember, ha harmadrangú senkihelyettesek sertepertélnek a csapat körül továbbra is…