Kis „médiaiskola” – szánalmas figuráknak

Barak László | 2008. november 21. - 11:21

„Ízléstelen, olcsó és szánalmas” ezeket a jelzőket használja itt egy tévés glosszában kedves kolléganőnk. Mivel, véleményem szerint, jogosan megfeküdte a gyomrát, hogy nyíltszíni, látens vagy éppen konkrét buzizás folyik a magyarországi kereskedelmi tévék szórakoztató műsoraiban is. Már miért nem menne le ekként a szuterénba egy-egy humorista, ha úgy ítéli meg, egyre több vevő akad az efféle magamutogatásra. Annál inkább, mivel ugyanez jellemzi a diktatúrában szocializálódott posztkommunista Kárpát-medence lakóit is. Mégpedig az élet szinte valamennyi szegmensében,.. Különös tekintettel arra, hogy a napi politika csúcson levő, de kár vicinális szereplői,  és nem kevésbé híveik eszköztárában is a kirekesztés szándéka, a célirányos ellenségkeresés, az öncélú mocskolódás dominál.

Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy nem lehet és nem szükséges akár a legkeményebb kritikát is megfogalmazni a közszereplőkkel szemben. A normálisan működő sajtónak ráadásul voltaképpen csakis ez lenne a feladata. A lehető legtárgyilagosabb tájékoztatáson kívül persze. Közhely ugyanis, hogy a sajtó nem más, mint a demokrácia őrkutyája…

Azzal sincs különösebb gond, ha a sajtóbeli vélemények aztán ugyancsak minősítésre kerülnek az olvasók által. Csakhogy a minősítések nem lehetnek ízléstelenek, olcsók és szánalmasak, miközben épp az efféle kategorizálásokat kérnék számon a sajtó emberein.

De mit nem írok itten, hiszen egy nyilvánvalóan ízléstelen, olcsó, szánalmas szinten gondolkodó és megnyilatkozó individuumnak hogyan is tilthatná meg az ember, hogy ízléstelen, olcsó és szánalmas legyen…!? Hogy konkrét tényekkel és érvekkel vitatkozzék, és urambocsá! ne ugasson? Akkor sem, ha önszántából, bizonyos szerzők iránt hizlalt zsigeri undora miatt tesz is ilyesmit, avagy megbízottként megy le nagy-nagyon hülyébe...

A helyzet ugyanis az, hogy egy közszemlére bocsátott médium – esetünkben a Paraméter és munkatársai –, nem válogathatják meg, és persze eszükben sincs megválogatni olvasóikat. Míg az olvasók szíve joga dönteni arról, kitüntetnek-e figyelmükkel egy-egy sajtóterméket, konkrét szerzőt. Amint kizárólag az olvasókon áll – már ha némi önkontrollra képesek – ízléstelenek, olcsók és szánalmasak-e, avagy csak egyszerűen előítéleteik, önmaguk gyártotta összesküvés-elméleteik áldozatai, amikor hülyemód be-beszólnak valakinek...

Végezetül, jó tudni azt is, az olvasói „nicknév” csupán a személyazonosságot rejti el, a vélemény azonban épp úgy minősíti a névtelen jellemét is, akár az inkriminált közírókét…!

További jó szórakozást, nem kevésbé tanulást kívánok.