Hazudni, sőt, csalni márpedig tilos!

Lám, előbb-utóbb minden kiderül, akárcsak a terhesség. Hát persze, hogy a 2006-os dunaszerdahelyi polgármester-választások Alkotmánybíróság általi megszüntetésének indoklására utalok.

Amelyről csak jó adag rosszindulattal, s persze a negatív előjelű érintettség okán lehet azt állítani, hogy politikailag motivált. Amint azt annak idején Pázmány Péter több fórumon is kijelentette. Holott, amikor így tett, ne tudhatta, ám azért sejteni sejthette(!), hogy mitől döglött bele a légy a sörébe nekije…

Dehát az vesse rá az első követ, aki az ő helyében nem keresett volna valamilyen bizonyítványmagyarázatot… Az már legyen Pázmány problémája, hogy ő a lehető legtisztességtelenebbet kreálta. Amely szerint az ő tökös magyar mivolta miatt látta meg a taláros testület a szálkát a szemében. Mármint, hogy valamilyen politikai tótumfaktumok szóltak volna be az alkotmánybíróságra, hogy azért adjanak neki piros lapot, mert a DAC-Slovan mérkőzésen történt szemét rendőrattakot ő oly fundamentális magyar virtussal elítélte.

Erről annyit, miután kiderült, hogy emberei, akár az ő tudta nélkül is, manipulálták a szavazatokat, ezenkívül, bizonyíthatóan saját belegyezésével kampánycsendet sértett, no és, ami a hab a tortán, kisajátítatta magának az adófizetők pénzéből finanszírozott önkormányzati közlönyt, a Dunaszerdahelyi Hírnököt, minimum bocsánatot kérhetne attól a szerencsétlen fiatalembertől, akit a szóban forgó mérkőzésen félholtra vertek a hülye zsaruk. Merthogy, tetszik, nem tetszik, Pázmánynak egyértelműen azért kellett megbuknia, mert az általa alkalmazott emberek, és ő maga megszegte a törvényt. Azért, hogy polgármester maradhasson!

Ilyen egyszerű történet ez, amelyhez immár komikus dolog lenne bármilyen összeesküvés-elméleteket gyártani!

Mindemellett persze a legkevésbé sem tanulságok nélküli a sztori. Hiszen vélhetően most már alapvetően felülírja majd a szlovákiai választási kampányokat és magát a választási aktust a szavazatszámlálási procedúrával együtt. Olyan tekintetben mindenképpen, hogy eztán százszor is meg kell gondolniuk a birtokon belüli, vagyis az aktuálisan regnáló polgármestereknek és a javukra tüsténkedőknek, hogy megkockáztatják-e a csalást!? Gátlástalanul megszegik-e majd a kampánycsendet idehaza, de akár külföldi segítséggel is? Mindennél nagyságrenddel fontosabb ítélete azonban az Alkotmánybírósági döntésnek, hogy ezentúl semmilyen módon nem viselkedhetnek a hivatalban levő polgármesterek úgy, mintha az adófizetők pénzén, vagyis közpénzen kiadott közlönyökből, tévéadásokból büntetlenül ki lehetne rekeszteni azokat a képviselő- és polgármesterjelölteket, akik számukra nem kívánatosak!

Ezek a tények olyan precedenst jelentenek minden majdani választás tekintetében, amely precedens nem jöhetett volna létre Pázmány Péter, Dunaszerdahely expolgármestere, nem utolsósorban pedig az alkotmánybírósági felperes, Antal Ágota nélkül…