Tessék választani: Ember vagy zombi?

Hát igen, tetszik, nem tetszik, egyet kell érteni Bugár Bélával megint, aki arról nyilatkozott, a szlovákiai magyarok esetleges választási passzivitása a március 4-én esedékes államfőválasztás második fordulójában a nyíltan magyarellenes Ivan Gašparovičnak kedvez.

Ez a tény annál is inkább aktuális, mert bizony a leginkább felületesnek jellemezhető szemlélők által kommunikált látszat ellenére, Radičová vitathatatlanul nagyon kedvező elsőfordulós eredményét egyáltalán nem elsősorban a szlovákiai magyar választóknak köszönheti. Annál is kevésbé, mivel, ahol a legnagyobb arányban kerekedett felül Ivan Gašparovičon, a Dunaszerdahelyi járásban sem haladta meg mérvadóan a választási részvételi arány az országos átlagot. A komáromi járásban pedig majdnem 5 százalékkal kevesebb választó szavazott, mint amennyi a választási részvétel országos átlaga volt.

Ezek a tények egyszersmind azt is jelentik, hogy a hivatalos pártpropagandával ellentétben, a Magyar Koalíció Pártja korántsem volt képes mozgósítani a szlovákiai magyar választókat oly mértékben, mint ahogy ez eleddig minden egyes választás alkalmával megtörtént, amikor a szlovákiai magyarok részvételi aránya legalább 10-15 százalékkal meghaladta az országos átlagot.

Legyen azonban ez az MKP gondja. Vessenek magukra politikusaik szertelen, esetleges, koncepciótlanul sumákoló politizálása miatt – jelenthetnénk ki némi malíciával.

Csakhogy az államfőválasztás korántsem a jobb sorsra érdemes MKP-ról szól, amint ezt néhány alkalmatlan vezetője képzeli.

Az államfőválasztás majdani eredménye, minden ellenkező előjelű fanyalgás, ködszurkáló süketelés ellenére – szlovák részről történik-e vagy magyarról, egyre megy(!) –  Szlovákia sorsáról, s természetesen fajra, nemre és nemzetiségre való tekintet nélkül minden egyes állampolgára lehetséges perspektívájáról szól. Arról, hogy egy népbutító, tudatosan és tetszőlegesen ellenségképeket gyártó, ellenőrizhetetlen, neokommunista állampárti diktatúra csapdájába kerül-e, avagy a civilizált európai hagyományokra épülő demokrácia viszonyai közepette élhetik benne életüket az emberek, szabad, ha úgy tetszik autonóm polgárokként.

A legkevésbé sem lehet tehát mindegy, hogy egy szűkkeblű, nacionalista bagázs pórázán tartott kommunista zombi válik újra legmagasabb rangú közjogi méltóságává, vagy egy olyan polgári gondolkodású ember, aki avatott társadalomtudósként került a közéletbe. S mint ilyennek, természetesen a kisujjában is több van intelligenciából, mint Ivan Gašparovičnak, meg az őt pucerként használó kormánykoalíciós pártvezetőknek, híveikkel együtt.