Együtt, nyakig a mélynemzeti fekáliában…

Nem kizárt, sőt, hogy bizonyos olvasóim jelképesen megint megköveznek, akár le is köpködnek majd itt, de meggyőződésem: a szlovák parlamentben szigorított államnyelvtörvény, ha mégoly tetten érhető is a sunyi, szlovákiai magyarokra kihegyezett asszimilációs szándék, nem elsősorban a szlovákiai magyarok ellen irányul, hanem mindenekelőtt a demokrácia fundamentumait bolygatja meg. Nevezetesen az akadémiai függetlenségbe barmoltak bele vele! A szlovák nyelv ápolásának, úgymond, tisztasága megőrzésének jogától ugyanis nem másokat, mint a Szlovák Tudományos Akadémia nyelvtudósait fosztották meg.

A szóban forgó törvény szerint ugyanis a szeptember elseje után állított emlékművekre, emléktáblákra kötelezően előirányzott szlovák nyelvű szövegeket a kulturális minisztériumban kell majd jóváhagyatni. A jogi norma ilyetén szentesítésével, tehát nem mást tettek a politikusok, mint azt, hogy diktatórikus állami kontroll alá vonták a tudományos szférát.

Olyan precedens ez, hogy eztán politikai alapon akár az egyszeregy is fölülírható lesz, de még az engedetlenül áradó folyókat is meg lehet majd korbácsoltatni Szlovákiában, ha holmi oktondi fafej vonatkozó agyrémének szentesítéséhez képes lesz meglobbizni a parlamenti többséget. Ilyen értelemben tehát Szlovákia az egyetlen EU-tagállam, amely a politikai szakadék szélére sodródott a pártállami diktatúrák módszereinek mindennapi szentesítésével.

A szlovák értelmiség, a tudósok meg kussolnak, mint szar a gazban! Holott prominens politikusaik, akárha a fürdővízzel a gyereket, a szlovákiai magyarokkal együtt voltaképpen őket is kiöntötték – a mélynemzeti pöcegödörbe…