Az ostobaság hivalkodó bája, avagy hogyan rágnak be az alkalmi magyarok

Egyáltalán nem lepett meg, hogy „Alkalmi magyarok vagytok?” címmel közzétett írásomra a temérdek lájkoló mellett kaptam negatív kommenteket is.

Egyrészt azoktól az alkalmi magyaroktól, akik azt igyekeztek itt elmagyarázni, holmi marketingtudorok képében tetszelegve, hogy mekkora anyagi terhet jelent nekik, és minő szakmaiatlanság, ha esetleg méltóztatják kibiggyeszteni üzletük homlokzatára vagy kirakatára a „Potraviny“ mellé azt is, hogy „Élelmiszer”. A „Zmrzlina mellé meg azt, hogy „Fagylalt“ (de én már a Fagylajtot sem bánnám)…

Ezeket az embereket azért nem érdemes különféle negatív jelzőkkel viszontilletnem, netán melegebb vidékre küldenem, mert bármilyen negatív jelzőnél szigorúbban minősítik őket azok a szánalmas bizonyítványmagyarázataik, amelyeket írásom alá ki bírtak izzadni.

Ugyanilyen szánalmas képet festettek magukról azok a barantaharcosok, magyar autonomistapisták, kuruzslók, meg egyéb, a nemzeti pótcselekvések szellemében alapított felvidéki ökörkörök tagjai, akik zsigeri küldetéstudatuk, mélynemzeti rögeszméik okozta vakságuk, esetleg primitív előítéleteik miatt képtelenek a szövegértelmezésre. Avagy azért nem tudják, mit olvasnak, mert „ csak“ funkcionális analfabéták.

Mármost, én épp az effélék keresetlen és esetlen piszkálódásával szemben vagyok immunis – többek között. És legfeljebb sajnálni tudom az ennyire szerencsétlen "ellenfeleket"…