Pofázunk és nem csináljuk

Ne legyünk igazságtalanok: a Magyar Közösség Pártja (MKP) nehéz helyzetben volt már a kampány megkezdése előtt is, kétszer nem jutott be, igaz hajszál híján, a parlamentbe, pech. Az elmúlt években aztán lehetett látni, hogy próbálkoznak Jóskáék, alaposan megfuttaták jobbikos csemetéiket, miközben ahol tudtak, a teljes arcvesztéstől a zselégerincig smúzoltak a Fidesz felé is. Megérte: elképesztő összegek landoltak a magyarországi adófizetők pénzéből olyan polgári társulásoknak álcázott MKP közeli szervezeteknél, amelyek gyakorlati haszna a szúnyogéval vetekedett: néhány percig rohadt kellemetlenül érzed magad tőlük, aztán elmúlik minden.

Lehetett sejteni: az MKP 150 százalékos elköteleződése Budapest felé nem a teljesítményalapú, hanem a helyezkedés-, és nyelvcsapásalapú politizálást és személyi kiválasztást helyezte előtérbe. Mai napig egyszerűen érthetetlen, mit vár ez a párt a hitelesség frontján: az MKP ifjúsági csoportjának elnöke és prominens arcai egyszerűen emigráltak Magyarországra és ott, fideszes pénzszivattyúkon működtetett áltudományos intézetek álszakértőiként “politizálnak” - vissza Szlovákia felé. Nem kevésbé érthetetlen egy másik tömörülés, az álcivil Független Fiatalok (FF) létezése sem, amelynek vezetői pártpolitikusok, de teljesen hülyének nézve a szlovákiai magyar választókat, ún. “függetlennek” próbálták kommunikálni magukat.

Nem pofázunk, megcsináljuk? De mit is?

Véletlenül találkoztam egy Facebook vitafórumon az esettel, az egyik választópolgár kérdést fogalmazott meg a Fiatal Függetlenek Facebook-profilján azok kampányüzenetére reagálva - ti. “Mit csinálnak meg?” Válasz helyett törölték az illetőt. A hivatalos indoklás szerint azért, mert álprofillal tette fel a kérdést. Ezek után pedig az történt, amire végképp nem számítottál volna: Bóna Zoltán és Orosz Örs (FF) kioktató, pökhendi hangnemben osztottak ki mindenkit, aki véleményezte furcsa reakciójukat. A helyzet teljesen szürreálissá vált: az egyszeri választópolgár türelmesen próbálta elmagyarázni a két politikus-jelöltnek, hogy hé, baszki, de hát most választási kampány van, amikor az érdeklődő kérdésre az okos politikus válaszol.

A legviccesebb része a dolognak mégis az volt, amikor az Elveszett Szlovmagyarok Pártjának egyik szavazója finoman jelezte, hogy ő még csak nem is álprofilon kérdezett, ráadásul konkrét programpontra - amire két hónappal a választás előtt sem kapott még választ, pedig már vagy egy hónapja feltette a kérdéseket.

Ne szépítsük: a profi politikusok el tudják adni, hogy amúgy egyébként sokszor ők is tojnak a választóik ügyes-bajos dolgaira, na de mit tegyünk akkor, ha még egyébként az egyszeri potenciális MKP-szavazópolgár is zavarba jön pártjának impotenciájától és tagjainak leplezetlen szándékaitól? Esetünkben ez ugye azt jelenti, hogy a választópolgár egy kihasználnivaló hülye, akit ostoba párt-, és egyéb dogmákkal megvezethetnek, mindezt elsősorban e “politikusok” haszonszerzésének különös praktikáinak céljából, bizarr, ugye?

Ez itt a selejt bosszúja..

...ami megint nem önmagában az MKP hibája, ez van, ebből kell főzni, szarból ugye nem lehet várat építeni. Mert lássuk be, a ma már semmitmondó és kiöregedő generáció után, te vajon kire tetted volna a voksod? A legendás Via Novás próbanácikra, akik megpróbáltak már mindent, talán Attila sírját még nem találták meg budapesti köztévé kamerája előtt? Ha éppen nem “migránsoznak“, akkor elmennek Brüsszelbe, ahogy azt minden mohamedán teszi minden évben Mekkába? Vagy a Fiatal Függetlenekre (:D - bocsánat, de mindig röhögnöm kell, ha leírom a nevük), akik bár lelkes táborszervezők és táblamatricázók, de durcáskodnak, ha a választópolgár kérdést merészel nekik feltenni? Bármilyet.

Lássuk be, ez azért nem egy nyertes dilemma. Ezt a választó is érzi és otthon marad. Mert a választópolgár egyszerűen belefárad, ha látja, hogy a választásra felkínált úgynevezett politikusok nagyobb retardok, mint ő, aki csak jó szeretne lenni, jól választani és jól megélni. És a választópolgár közben amúgy nagyon olcsón adja magát: lám a tanárok sem akarnak már sztrájkolni, mert Fico adott karácsonyi ajándékként száz eurót és ugye ez azért több mint Radičová nulla eurója. Ennyi, probléma megoldva. (Tisztelet a kevés kivételnek).

Az MKP jelenleg a száz eurós limit és a totál retardáltság között ingázik, még nem dőlt el véglegesen, legalább képes lesz-e Fico száz euróját megugorni - mert ha igen, még az is lehet, bejut a parlamentbe.

Ott legalább nem lesznek kérdések.