A politikai nagyvonalúság hiánya!

Dodi visszalépett. Betonozott a dunaszerdahelyi önkormányzat.

Ezek az elmúlt hét politika hírmorzsái, többek közt. Az elsőről már leírták, amit le lehetett írni. A másik meg igazából senkit sem érdekel. Vagy fordítva?

Néhány gondolatot azért én is megosztanák veletek a fenti témakörökről.

 

Geopolitikai földrengés.

Így képzelhették el Menyhárt József visszalépésének visszhangját (meglehet az indulását is) az MKP-ban, miután feladta a harcot az államfőválasztáson.

Ha ez a lépés magában nem is okozott földrengést, Mistrík odacsapott támogatása már biztos megkongatta a falu hara(n)gját! Az, hogy mennyire felesleges gesztus volt ez, igazából csak e hét keddjén derült ki, amikor maga Mistrík is visszalépett a harcból. Itt már érezhető volt, ha nem is geopolitikai, de egy országméretű földrengés.  Remélem, ez a visszalépősdi nem lesz ragályos, mert még Čaputová is visszalép a végén/irónia/.

De tegyük fel a kérdést. Komolyan ilyen meglepetés volt Mistrík támogatása Menyhárt részéről? Szerintem nem. Nem titok, hogy az MKP már egy ideje próbál tetszikelni a Matovič féle mozgalomnak és keményen dolgoznak a lehetséges együttműködésen, amely mindkét tárgyaló félnek hozhat a konyhájára. De főleg az MKP-nak fontos a lehetséges együttműködés. Egyrészt, a nagyszombat megyei önkormányzat élén álló Viskupič-al, aki szintén Matovič embere, de ami még ennél is fontosabb lehet az MKP-nak, az egy lehetséges közös választási lista /OĽaNO – MKP/ állítása a 2020-as parlamenti választások előtt, amelyen a párt fő politikusai meleg helyet kapnának. Mivel az MKP a mostani politikájával egyre jobban távolodik az országgyűlésbe való bejutástól, egy ilyen Matovič féle ajánlat megfizethetetlen lehetne számukra.

De térjünk vissza a Menyhárt – Mistrík történetre. Matovič kijelentette, hogy az Ő mozgalma Mistrík – Čaputová államfő jelöltek közül azt fogja támogatni, akinek az előzetes felmérések alapján nagyobb támogatottsága lesz. És kettőjük közül Mistrík volt az erősebb. Legalábbis, még egy pár héttel ezelőtt. Mivel a prognózisok sem jósoltak mást, így majdnem biztos volt az, hogy Matovič Mistrík mellé fog majd állni. És itt jött képbe Menyhárt visszalépése. Az, hogy miért lépett vissza, az csak találgatások témája lehet. De, ha már egyszer visszalépett, valakit illett megtámogatni. És ha már szükséges valakit megtámogatni, akkor próbálunk kedveskedni a jövendőbeli barátunknak, aki persze nem egy másik magyar, hanem Matovič, aki mellesleg anno a kettős állampolgárság ellen szavazott. Érthető nem?

De az első igazi cumi akkor jött, amikor Menyhárt visszalépése után Matovič megdicsérte Menyhárt /mi Magyarjaink/ lépését és kijelentette, ők mégis három nevet ajánlanak a választóiknak. Mistrík – Čaputová – Mikloško. Ennyi!

 A teljes cumi pedig most kedden érett be. Mistrík nagyvonalúan visszalépett!

Meglehet mindez csak az én fantáziámban áll így össze, meglehet Menyhárt csak szimplán a pár hete még győztes ellenzéki jelölt mellé akart volna állni. De tapasztalatom az, hogy a politikában kevés dolog kap értelmet első ránézésre, és még kevesebb dolog történik valamilyen szándék nélkül.

Menyhárt Mistrík támogatása taps helyett inkább meglepődést váltott ki még az MKP választók köreiben is. Hiszen adódott itt több más jelölt is. Akár még egy magyar is. Az is tény, hogy Bugár Béla személye sok /nem csak/ MKP választó számára elfogadhatatlan, de Mistrík mivel közelebbi és elfogadhatóbb számukra?

Az is már többször elhangzott, hogy politikailag szükséges a magyar közösség összefogása. Szóban ezt már több politikus, több pártból, több oldalról is világra hozta.

De, akkor mégis Menyhárt József számára fontosabb lenne 2-3 hely Matovičék listáján, mint maga a magyar közösség összefogásának lehetősége? Elgondolkodtató.

Menyhárt József előtt itt volt a lehetőség egy nagyvonalú történelmi politikai döntés meghozatalára, amely megalapozhatta volna a jövőbeli együttműködést és összefogást a magyar közösségen belül. Az ilyen politikai döntések többnyire nagy politikust és még nagyobb áldozatot követelnek. Áldozatot a magasabb és fontosabb cél érdekében. Így lehetett volna Menyhárt József, igaz rövid távú, de meghatározó elnöke a MKP-nak. Így marad csak a „rövid távú.”

 

De jöjjön a másik téma. Múlt héten üléseztek a dunaszerdahelyi városi képviselők. Már nélkülem.

A februári testület több mint harminc pontról tárgyalt, de az előző testületekhez képest alig két óráig tartott. Hiányoltam Ravasz Marián hírhedt felszólalásait, amelyek azért mindig görcsben tartották a hivatalnokokat és a polgármestert is. Ő rajta keresztül a testület nyomatékosan elvégezte a fontos kontroll munkát is az előző két ciklusban. De ez már a múlté.

Szóval, a testület sok minden más mellett megszavazta a testület mellett működő szakbizottságok külsős tagjait. A fontosabb szakbizottságokban a testület bebetonozta az MKP többséget a megválasztott külsős tagokkal. Ezzel a lépéssel is folytatva azt az erő fitogtatását, amit a múlt évi választások után kezdett el az MKP frakció. Így már nem kell tartaniuk egy esetleges influenzajárványtól, amely gyengítené az MKP frakció/tagok szavazó képességét.

Aminek viszont örülök, hogy a költségvetés módosításon belül jóváhagyták a tervezett befektetéseket is erre az évre. Konkrétan, hogy folytatódik a szükséges iskolai konyhareform, amely sajnos kemény politikai harceszközzé változott a választások előtt. Ezzel a témával kapcsolatosan jut eszembe egy kérdés:

Nem tudjátok, hova tűnt Hakszer Roland?!

 

U.I.: Az írásom nem jelenti azt, hogy Bugár Bélát támogatom a közeledő választásokon. Viszont, ha a nagy politikusaink példamutató és nagyvonalú lépésekre lennének képesek, talán fontolóra venném az ajánlatukat.