Roham után csend

Ránk köszönt a Karácsony, kigyúlnak az égők, csillognak a gyermekszemek. Találkoznak a boldog tekintetek. Ezekben a meghitt percekben, órákban érezzük át az emberiség talán legszebb ünnepének értelmét. Az együvétartozás, a családi légkör fészekmelegét. A kölcsönös szeretet varázsát és erejét, amely majd  bennünk lobog, megkönnyíti idegőrlő hétköznapjainkat is. Most viszont jó megpihenni, legalább rövid időre kikapcsolni bennünk és otthonunkban  a világ moraját, ezernyi súlyos gondjait.

Így szép ez a csendes éj, az idei Karácsony is. 

De nem mindenhol ilyen felhőtlen az ünnep. Sok ezren, vasutasok, kamionsofőrök, egészségügyiek, műszakban dolgozók nem tölhetik családjuk, szeretteik körében ezt az estét, olykor az egész ünnepet sem. Ott még szomorúbb az idei Karácsony, ahol csonka lett a család, mert eltávozott a szeretett nagypapa, nagymama, férj, feleség, vagy más családtag. Számukra leginkább gyermekeik, unokáik nyújtanak vigaszt ezekben a nem könnű órákban.

Talán még nehezebb a magányosok helyzete, akik most is magukra maradtak.

Gondoljunk rájuk is, akár egy telefonhívással, személyes beszélgetéssel, baráti látogatással, kóstolóval, hogy legalább akkor ne legyenek egyedül. Igy érintheti meg őket is a szeretet, az odafigyelés. A megbecsülés és a szeretet.

Így lesz, így lehet mindannyiunk számára áldott az idei Karácsony, amelyet mindenkinek szívből kívánok!