Sajtószabadság: A demokrácia barométere

Bevett gyakorlattá vált, hogy nem történt bűncselekmény egyetlen esetben sem. A kárvallottakból, mint Malina Hedvig, vagy a szepsi romák, egyszerűen vádlottak lettek. A „mi embereink” (,,naši ľudia”) rendszer mindenki fölött állt, és úgy tekintett rájuk a karhatalom, mint a ,,szent tehenekre.” Kočner még azt is megengedhette magának, hogy a főügyész irodájába rejtett kamerát szereljen.

Odáig fajult a dolog, hogy a kellemetlen újságírókat a rendőrség közreműködésével követték és ellenőrizték. És a ,,szent tehenek” még újságírót (és ugyanúgy ártatlan kedvese) meggyilkolásától sem riadtak vissza. Tették mindezt azért, mert nyilvánosságra hozták az igazságot.

Igaz, ma az ügyészségnek új vezetése van, de bizonyos ügyeket igyekszik újra szőnyeg alá söpörni. Ezt láthattuk a vietnami elrablása kapcsán. A főügyész korrekt magyarázat helyett elfutott az újságírók színe elől. Mintha Trnkát láttuk volna. A sajtókonferenciára a főügyészség megválogatja kit enged be és kit nem. Az újságírók megvádolása valójában a megfélemlítésnek az egyik formája. A jelenlegi karhatalom igy próbálja elhallgattatni az igazságot.

Sajnálatosan ez már nem a maffia-kormány sara, hanem a jelenlegi kormánykoalícióé. A rendteremtés helyett a rendőrségen, ügyészségeken és bíróságokon folyó belharcoknak vagyunk a szemtanúi.

Mindezt azért, mert az alkotmányos többséggel megalakult kormánykoalíció nem volt képes rendszerszintű változásokat végrehajtani, így például a rendőrségtől elkülöníteni a rendőri belbiztonsági osztályt, valamint a szovjet modellen működő ügyészséget valami demokratikusabbra változtatni.

A karhatalom eljárása az újságírókkal szemben elítélendő. Számunkra pedig egy intő jel, Szlovákia újra a maffia-kormány irányába halad. Mindezt az Oľano, értsd Matovič és Heger kormányzása alatt.